Jelentem a hőmérséklet füllesztően meleg! Ez itt a "havas karácsony" tökéletességének helyi megnyilvánulása!
A karácsonyi vacsora a hihetetlen (egyébként csak 28, de magyarországi számítás szerinti 32-nek felel meg) meleg ellenére készülőben van, az ajándékok már a fa alatt!
NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KIVÁNUNK MINDEN KEDVES SZERETTÜNKNEK ÉS BARÁTUNKNAK!!!!!
Megérkezett az IELTS eredményem!!!
6.5 az átlag, de egyenként az összes rész is 6.5-ösre sikeredett!!! :-)
Igazán egy szinten vagyok ezek szerint. Ez meglepett, mert azt hittem az írás sokkal rosszabbul megy!
Szóval bőven megvan a szükséges szint! Nagyon boldog és megkönnyebbült vagyok!
Ja és csak úgy extrába.
Lett kedvenc karácsonyi dalom, tegnap hallottam, az egyik kivilágítótt házból jött, aztán rákerestem a neten a refrénre és megtaláltam. :-)
Itt a link, csak rá kell kattintani:
Hát igen-igen, megint kissé elmaradtam az írással! Persze főleg magamnak állított követelményem a gyakori írás, de hát akkor is :-)
Hol is kezdjem...
A múlt hetet sikeresen teljeseítettem. Kétszer volt társaságom, egyszer egyedül dolgoztam. És igazából meglepődtem magamon, mert jobban bírtam mint gondoltam. Mondjuk nagyon rákészültem lelkiekben, hogy 13 órát dolgozok majd partner nélkül. Lehet hogy ez van akinek megmosolyogni való, de hát én még sose csináltam ilyet, így hát nem is tudhattam mire számítsak.
Aztán meg közeleg a karácsony ugye, úgyhogy viccesek a bevásárló központok. Mindenhol van egy nagy színpad, ott van a Mikulás széke, benne a Mikulás ül, nyakig felőltözve persze, és mennek a gyerekek, beleülnek az ölébe, fotózkodik vele az egész család, és komolyan mondom, van hogy sorbanállás van!!!
Majd csatolok képeket, csak még le kell töltenem a fényképezőről őket.
Aztán a karácsonyi hangulatot emelendő... Itt nagy divat a Christmas Carols in the park. Ez azt jelenti, hogy az adott suburb (kertváros) lakói összegyűlnek valamelyik helyi parkban és együtt karácsonyi dalokat énekelnek! És persze van egy hatalmas is a City-ben (belváros) ahol mindenféle hírességek lépnek fel. Sajnos az ittenire nem sikerült kijutnunk, mert aznap dolgoztam, de a városit megnéztük a tévében. Az egy rendes show volt, de jó volt, az igazán hangulatos az lehetett ami itt volt a falunkban.
Van egy suburb amiben sok éves hagyomány, hogy a házakat és a kerteket telis-tele díszítik égőkkel, télapókkal, szarvasokkal mindennel. Mindenki a csodájára jár! Van kinn fagyis autó, meg világítós karszalag, de nem búcsút kell elképzelni. Csak mindneki végigsétál a főutcán, megcsodálja a házakat, fényképezkedik és hazamegy. De nagyon-nagy élmény!!! Persze ettől már nekem is lett némi karácsonyi hangulatom, főleg hogy tegnap este kicsit hűvösebb volt, hosszúnadrág, pulóver, hideg nózi... Mára persze jó meleg lett :-)
A Karácsony bizony nagyon közeleg, a héten 3 nap alatt 33 órát fogok összesen dolgozni. Ebből 13 holnapra esik. Reggel 9-től este 10-ig leszek benn.
Itt a bevásárlóközpontok csak este 5-ig vannak nyitva normáslisan, a hosszú nap a csütörtök, akkor este 9-ig. A Karácsonyi meghoszabbított nyitvatartás miatt tegnap este hétig voltam. És szombaton is tíz órát leszek.
A tegnap olyan szempontból jó volt, hogy nem voltam egyedül, hanem egy francia leánnyal dolgoztam együtt. A forgalom nem volt túl nagy, volt 4 óránk hogy még a pultot sem közelítette meg szinte senki, de legalább egy jót beszélgettünk.
Elgondolkodtam hogy micsoda sorsok vannak. Mindenki élete egy kész regény, csak néha kicsit kívülről kell szemlélnünk magunkat és másokat hogy észrevegyük. Ez a lány például mindössze 19 éves és most hasonló korú lányokkal lakik együtt. Mind franciák. Van egy zsidó lány is tehát a lakásban a menora és a karácsonyfa farkasszemet néznek egymással. Azt mesélte elve megvan a maga melegvan, nyárvan hangulat spékelve némi különlegességgel csak extrába az eslő családtól külön töltött Karácsony mellé. :-)
A zsidó lány melleseleg az egyik leggazdagabb libanonival randizik, aki szintén zsidó. Aztán a másik lány meg egy olyan férfivel aki az egyik ausztrál híresség férje volt. Ez a lány maga pedig azért menekült el otthonról, mert a legjobb barátjába lett szerelmes miután az már kiszeretett belőle.
Szóval zajlik az élet mindenhol!
És akkor még nem is meséltem mifélre emberekkel találkozunk munka közben.
Majd fogok, csak nem most :-)
Mellékeltem pár képet, úgy gondolom magukért beszélnek.
Még nem is írtam, de itt ugye szokás megkérdezni hogy melyik országból származik a másik, ez egy amolyan kedves érdeklődés.
Tőlem azt szokták kérdezni hogy svéd vagyok-e.
A nevem alapján brazilnak gondolnak.
Az akcentusomat meg kedvelik (ezt mindíg elmondják) és többen megkérdezik hogy amerikából jöttem-e :-)
Szóval nagy a kavalkád, de amikor mondom hogy Magyarország, akkor a legtöbben bólogatnak hogy igen-igen, ismerik, sőt sokan mondják hogy Budapest a fővárosa, onnan jöttem-e :-)
Amúgy a magyar akcentust szeretni szokták, valahogy kellemes a fülüknek :-)
Az amerikai hangzásnál meg nem szoktam lelombozni őket hogy bizony a nagy sikert aratott Jóbarátokat néztem agyba-főbe és hát onnan a kiejtés :-)
Ha már volt szó a kínaiak hajáról akkor csak annyit még hogy ugye rengeteg arab és indiai is van. Elég sokan hordják a tradícionális ruhákat és érdekesek a fokotazok, hogy ki mennyire tradicionális.
Például rengeteg olyan arabot látni akin hosszú ruha van, alatta nadrág és a fején kendő van. De olyan is rengeteg van, hogy európai ruhákban vannak, bár hosszú nadrág és hosszú újjú (de passzos és nem bő) és a kendő a fejükön van. Amúgy szerintem jól festenek, nekem tetszenek. És nem kell sokat bajlódniuk a frizurával. :-)
Eddig egyetlen nőt láttam akinek csak a szeme látszott ki.
Viszont láttam nagyon aranyos kombinációját a tradíciónak és a modernnek. Anyuka babakocsival, gyerekkel cuccokkal és telefonálna, de tele a keze. Egy európai nő itt meg lenne lőve, de ő csak becsúsztetta a telefont a füle és a fejkendő közé, így a kezére nem volt szüksége és tudott telefonálni :-) Melleseleg a napszemüveg elmaradhatatlan, a kendő tetején csücsült :-)
Szóval munka közben mikor nincs vásárló kész szociológiai megfigyeléseket végezhet az ember. Elég csak 10 percig álldogálni és nézelődni egy bevásárlóközpontban, mert hát folyton történik valami :-)
Eddig nem is írtm róla de hát itten ugy elég sok féle népek vannak, szép számmal vannak ázsiából, főleg Kínából. Najó, nem tudok különbséget tenni vietnámi meg koreai meg kínai közt, szóval ferdeszeműek, csak hogy valahogy megkülönböztessem őket a többi ázsiaitól, például indiaiaktól, sri lankaiaktól és nepáloktól.
Na, merthogy a lényeg amit mondani akarok, hogy nekem ezelőtt sose tűnt fel, de valami eszméletlen hajuk van ezeknek!!! Gyakorlatilag mindnek rengeteg haja van és mindíg úgy áll nekik mintha épp a fodrásztól léptek volna ki, vagy épp most szárították volna be. Egyszerűen lenyűgöző. Csak megrázzák a fejüket és mintha épp a mesterfodrász dolgozott volna vele egy fél napot!
Azt hiszem ez lehet a kárpótlásuk azért hogy viszont mindnek fekete és egyenes a haja. Semmi változatosság. És még festeni se nagyon tudják. A mahagóni az egyetlen szín ami kb megmarad a fejükön vagy legalábbis nem fest rémesen a bőrszínük mellett.
Szóval ilyen észrevételezéseim vannak...
Hát őszintén meg kell hogy mondjam egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, pedig a körülményekhez képest minden adott.
Minden valamit is magára adó bolt legalább 3 télapóval fel van szerelve, bevásárlóközpontokban méterenként karácsonyfák sorakoznak. Meghitt karácsonyi dalok szólnak és persze a fehér karácsonyról énekelnek...
A családiházakba is bemásznak a télapók, ajándékokat kérő levelek vannak az ablakokba ragasztva szép cirkalmas gyermekbetűkkel :-)
Én magam is karácsonyi dalokat dúdolok, de leginkább csak azért mert annyit hallgatom őket.
A boltokban mézeskalácsházikókat árulnak. Ez amolyan helyi szokás errefele. Mindenki vesz Gingerbread house-t. A minap is ballagok hazafele kezemben egy fagyival és elhaladtam egy hölgy mellett. Szóba elegyedett velem, ez is amolyan helyi szokás. Elmondta hogy most jött xy boltból és 75 dollárért látott mézeskalácsházikót. Ez azért sok érte, menjek ebbe és ebbe a boltba ott nagyon szépek vannak normális áron. Mondtam hogy köszi a tippet, már rohanok is :-) (Mellesleg szokás szerint megkérdezte hogy Amerikából jöttem-e, de erről majd máskor.)
A póstaládába is érkeznek egyre a meghívók utca-karácsonyi partira, christmas carols-ra a parkba és még sok-sok eseményre. Egyébként lenyűgöző a dolog.
A Queen Victoria Buildingben (ez a city szívében van) három emelet magas a karácsonyfa és üveg a törzse. Csodaszép egyébként.
Szóval érdekes ez a nem-karácsonyi hangulat.
Nem is tudom, talán a meleg zavar meg, vagy csak hogy nem szokványos a hangulat?!
Mindenesetre a dolog nagyon kellemes oldala, hogy egyáltalán nem érzek semmilyen nyomást, hogy te jó ég ajándékokat kellene vásárolni, mi legyen a menü, van-e elég szaloncukor... :-)
Lehet aztán 23.-én megkondul a harang :-)
Majd meglátjuk!
Addig is azon gondolkodom hogy melyik beach-en töltsük a szent estét :-)
Szombaton túlestem az IELTS írásbeli részén is. Az eredményre két hetet kell várni, de bizakodó vagyok. :-)
A vizsga helyileg egy szórakoztató és kiállítás (vagy hogy kell ezt fordítani) volt megtartva, ez már kellemes volt számomra mert mégsem valami egyetemre vagy iskolába kellett menni :-)
Maga a lebonyolítás szerintem nagyon érdekes volt. Úgy írták hogy regisztráli 7:30 tól lehet, de 8:15re mindenkinek regisztrálva kell lennie, szóval logikus, hogy akkor érdemes 7:30ra ott lenni nem növelendő az esetleges kizárás esélyét.
Szépen oda is értem 7:30-ra és mások is sokan, de bizony még 8:45-kor is szép számmal regisztráltak.
Amúgy regisztráció alatt azt kell érteni, hogy kaptam egy pecsétet (mint a szórakozó helyeken) a kezemre hogy ORIGINAL. Na, mondom ezt eddig is tudtam, de eddig nem bélyegeztek meg vele :-) És az útlvelelem is hasonlóan járt. Aztán elvették a táskámat meg mindent kiapkoltattak a zsebekből. A sorszámomat pedig már a szóbelin megkaptam. Szóvel ezután már csak várni kellett. Több mint 400-an voltunk.
Aztán egyszercsak sorba kellett állni a magfeleő ajtóhoz mindenkinek, és újra leellenőrizték az útleveleket és mindenkit egyesével odaültettek az asztalához. Oda volt ragasztve a nevem a fényképem a sorszámom, szóval félreérthetetlenül jó helyen ültem :-)
Aztán 9-kor megkezdődött a vizsga. Az meg olyan volt amilyennek lennie kell (gondolom legalábbis, mert ez volt az első, de olyan szabályszerűnek tűnt) :-)
Szerintem egész könnyű témákat sikerült kifogni. A levélírás baráti levél volt, az agyonismételt "szeretnélek meglátogatni, szerinted hol szálljak meg és mit csináljunk eggyütt".
Mostmár csak az eredményt kell türelmesen kivárni! :-)
Jelentem az IELTS szóbeli részén túl vagyok.
A hely nagyon szép volt, a szóbelire egy kis elkülönített helyen került sor, amolyan kis box-okban.
Az egész vizsgát felvették magnóra és majd kielemzik alaposan! Hát remélem hogy jól sikerült! Én beszéltem folyamatosan, mondtam mindent ami eszembe jutott! :-) Elég érdekesek voltak a kérdések, főleg az evéssel és az ételvásárlással voltak kapcsolatosak.
A vizsgáztató amúgy nagyon vicces volt, bármit mondtam és bárhogyan ugyanolyan rezzenéstelen arcot vágott! Még a szeme sem rebbent, pedig én még vicceslődni is próbáltam, de hát semmi. Valahogy képzik ezeket az embereket vagy valahol "tenyésztik" őket de lenyűgöző volt a pasas tudása! :-)
A Billabong ausztrál boltban nézelődtem amikor felfedeztem ezt az első ránézésre teljesen átlagos papucsot. Aztán észrevettem hogy valami fém izé van a talpában. Nézegetem nézegetem de hát csak nem jövök rá. Látja az eladó a tanácstalanságomat, kérdezem hogy mi ez a fém pöcök.
Erre nevetve mondja nekem, hogy ez egy sör nyitó!!!! Csak hogy bárhova megyek nehogy úgy járjak hogy nincs kéznél (lábnál) egy sörnyitó amikor megszomjazom! :-)
Hihetetlen miket kitalálnak, nem????!!!
Sajnos ismét csak gyors helyzetjelentés.
Szeretnék hosszan írni és sok fotót feltenni, de valahogy mostanában idő szűkében vagyok, pedig annyi minden történik amiről mesélhetnék.
Ez a hét után már kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet, szóval remélem beválthatom az ígéreteimet és bepótolhatom az írnivalóimat! :-)
Addig is:
Az iskolában túl vagyok a teszteken. A vizsga úgynevezet "open book" vizsga volt. Ez azt jelenti hogy lehet jegyzetet, könyvet miegymást használni, csak a szomszéd tudását nem.
A vizsga előtt vagy egy tucat kérdésre kellett válaszolni azzal kapcsolatban hogy mennyire vagyunk elégedettek az okatatással vagy min szeretnénk változtatni.
Komolyan mondom ennyi kérdést még életemben nem tettek fel egyszerre nekem. Több mint egy óra volt, mire mindenen átrágtuk magunkat.
Aztán persze magára a tesztre is sor került. Könyvünk nincs tehát azt nehéz lett volna használni, de azon meglepődtem hogy csak nekem jutott eszembe magammal vinni a kinyomtatott power pointos előadás anyagát. Így a teszt közben a körülöttem ülök nem győzték elkérni merthogy abban szépen benne voltak a válaszok. Úgylátszik ők nem jártak az ELTÉre :-)
Szerintem jól sikerült, de hát az eredmények természetesen még nincsenek meg. Itt ugyanis semmit nem szokás elkapkodni. :-)
Beadtam a beadandós feladatokat is. Kreálni kellett egy fájlt egy általunk kiatalált ügyfélnek, lefoglalt szállással, befizetett előleggel, utitervvel stb. Szerintem nagyon kreatív volt, élveztem elkészíteni. Csináltam saját fejléces papírt meg minden. Aztán egy, nem is tudom mi magyarul ennek a neve de egy egészségügyi-baleseti kockázati felmérést kellett készíteni. Hogy mi okozhat veszélyt az iskolában, hogyan kell ezt elhárítani stb. Hát ez annyira nem volt kreatív, viszont ilyet tényleg kell majd csinálni a munkahelyünkön, szóval legalább tudjuk mi vár ránk :-)
Aztán most tanulok tovább, mert csütörtökön és szombaton megyek nyelvvizsgázni!!! Az IELTS tesztet kell letennem, és igaz hogy nekem csak egy 4.5-ös kell ami valahol alsófok és középfok között van, de hát akkor is: vááááá megyek angol vizsgázni! :-)
Szóval most gyakorolgatom a levélírást, attól izgulok a legjobban. Úgy érzem a beszéd, az olvasás, a szövegértés egyész jól megy, azokat kell csinálni a mindennapi életben is, de levelet meg esszét eddig csak az iskolai feladatokkor kellett írni és azért az nem ugyanaz.
Azért biztos jól fog sikerülni, csak most izgulok rajta egy sort ahogy illik :-)
A munka egész rendben van, szombaton már nem egyedül voltam hanem egy brazil lánnyal. Hát mit mondjak így ezerszer élvezhetőbb volt a nap és persze az angolom is többet feljődött :-) Hát igen, a lányok szeretnek csacsogni és főleg a brazilok :-)
Legutóbb meg a belvárosban voltam. Hát először azt hittem, hogy az milyen jó lesz, az biztos nagyon forgalmas, erre kiderült hogy a legrosszabb hely ahol eddig voltam. Alig volt vásárló és a hely is nagyon lehangoló volt. Elvileg oda vagyok beosztva péntekre is, de nagyon szeretném ha mégsem kellene odamennem.
Amúgy minden rendben velünk. Peti is jól van.
A hétvégén voltunk fürödni az óceánban, meg napoztunk is. Hétvégente jó 35 fok körüli a hőmérséklet, de aztán hétfőre mindíg leesik 20 fokra. Komolyan mondom vastag mackónadrágban és pulóverben ülök a gép előtt. Elég vicces. De aztán csütörtökre már megint jó meleget ígérnek!
Amint kicsit több időm van jelentkezem újra!
Addig is minden jót! :-)
Kicsit elmaradtam az írással mostanában. Igyekszem majd pótolni, mert sok minden történt csak valahogy nem jutott időm az írásra.
Továbbra is dolgozom az ékszerkioszkban, kezdek egyre jobban belejönni és egyre kevésbé komolyan venni őket a szó jó értelnében :-)
A suli továbbra is jó, bár egyre kevesebben és egyre kevesebbet járunk be az órákra :-)
Jövő szerdán lesz a negyedévet záró vizsgánk, szóval izgalmas. A számítógépes órát lezáró feladatokat már elkészítettem és beadtam, szóval várom a legjobbakat :-)
Van másik beadandó feladat is, hát van még egy hetem :-)
Voltunk "osztály kiránduláson" is, a hely neve Hunter Valley, ez egy borvidék. Hova mentünk volna máshova?! :-)
Nagyon jó volt, csak az út volt hosszú, de hát ez Ausztrália itt egy cseppet nagyobbak a távolságok!
A Peti is jól van, angolozik!!!
Jelentkeztünk IELTS-re erre úgy néz ki csak én fértem be a csoportba?!
Az időjárásról annyit hogy dög meleg van, de nem panaszkodom, mert tudom hogy most milyen jól esne neked kedves olvasó egy kis meleg a novemberi hidegben! :-)
Szóval majd írok részletesebben is, addig is au revoir ahogy a franciák mondják (csak hogy ne mindíg az ausztrálokról legyen szó :-)
A parkokban szerte ösvények vannak kialakítva a túrázóknak. Ki is vannak táblázva hogy ne tévedjünk el, sőt még az is ki van írva hogy mennyi idő alatt lehet megtenni az utat.
Mi is elmentünk túrázni egy kicsit, csak hogy lejárjuk a súlyos ebédet :-)
És nagyon szép helyeket láttunk! :-)
Ezeket a rajzokat amik nagyon halványan látszanak az aboriginálok hagyták itt ránk
Első ránézésre nagyon aranyos, pont ezért kezdtük el fotózni. Aztán kiderült hogy harci amazon és húsevő!
Az egyik fa alatt evett egy pár (szintén barbyztak) A madár egy szercsak belerepült a srác tányérjába és kivett egy szép húsdarabot majd elfogyasztotta!!! Nagyon megilyedtek, persze nem bántotta őket, de hát ki számít egy méretes madárra a tányérjában úgy hogy az nem sült csirke?! :-)
Ez itt a sütőhely:
Ez itt a kenguru, az ebéd:
És íme az eredmény:
Ez a kilátó az óceánra néz és a szemben levő félszigetre, amit palm beach-nek hívnak, mert felülről nézve olyan az alakja mint egy pálmafának.
És én is itt vagyok :-)
A suli csak egy cseppet gyakorlatias!
Ma az irodai munkáról volt szó, arról egészen pontosan, hogy milyen eszközök vannak egy irodában és hogyan kell azokat használni. Ahelyett hogy órákig beszéltünk volna az elméletről a tanárnő egyszerűen átvitt minket az adminisztrációs osztályra és szépen elmutogatta hogyan működik a faxgép, hogyan működik a másológép, és hogyan lehet a másológépet a számítógépről vezérelni.
Melleseleg lehet hogy elmaradott vagyok, de én eddig még sosem láttam olyan másológépet, ami úgy adja ki a dokumentumokat, hogy azok össze is vannak kapcsozva!!!
Szóval már maga a téma is gyakorlatias, de a megvalósítás teljesen testközeli volt, hogy úgy mondjam! :-)
Diákigazolvány ügyben még mindíg küzdök az iskolai adminisztrációval!
Az itteni diákot nem úgy kell elképzelni mint az otthonit, minden iskola maga ad ki ilyen kártyát, nincs általános, nemzeti diák.
Röpke két hét várakozási idő után vissza kaptam ugyanazt, vagy egy ugyanolyan kártyát ami miatt vissza kellett adnom az elsőt is. Még mindíg a leánykori nevem szerepel rajta. Hogy ez miért probléma még mindíg nem igazán érti a - hajszínt nem mondok de - nagyon aranyos leányzó az információspultnál. Azt mondta, hogy "hát az is egy név mi a bajom nekem azzal" :-) Komolyan, olyan vicces az a csaj, hogy megértem hogy felvették egy ilyen állásra, mert kell valaki aki elszórakoztatja a népeket ott az iskolában! De azért megkérdeztem a tanárunkat is, akiről úgy láttam eléggé tisztában van a dolgokkal és azt mondta, hogy az útlevélben szereplő nevemnek kell rajta lennie.
Szóval ismét visszaadtam a kártyát és most várom a következőt.
Amúgy ezt végigjátszottuk a beiratkozásnál is, szóval: No worries (nincs min aggódni) -ahogy errefele mondják-, egyszer csak megérkezik a tökéletes diákigazolványom!
A Melbourne Cup Ausztrália legynagyobb ünnepe! Nagyobb mint a karácsony, nagyobb mint a szilveszter és nagyobb mint az Ausztrália nap!
Az utcák szinte kihalnak, a bárokba/éttermekbe már hónapokkal előre lefoglalják a helyeket. Mindenki csak a Melbourne Cup-ról beszél és izgalom van a levegőben!
És hogy mi az a Melbourne Cup? Egy lóverseny! -- Ez annyira ausztrál
Ilyenkor szokás, hogy a nők idétlen (különleges) kalapokat viselnek és minden bárban választanak egy nyertest.
Fogadni is szinte hazafias kötelezettség! A tanárnőnk például fogad az összes lóra, így biztosan nyer! Amúgy utálja a szerencsejátékot, de ezen az egy különleges napon muszály fogadni! :-)
Volt különleges fogadás a suliban is. Mindenkinek 5 dollárt kellett beadni, és húzni kellett egy dobozból. Így mindenki egy másik lóra fogadott. Én a legesélyesebb ló nevét húztam ki, de mint lenni szokott az amerikai filmekben (és gondolom a lóversenyeken általában) nem a legesélyesebb lovacska ért be elsőnek a célba! Mindenesetre tényleg vicces volt és egész máshogy várja az ember a versenyt is :-)
Ma 35 fok volt, szóval úgy döntöttünk itt az ideje, hogy lemenjünk a tegerpartra és megmártózzunk végre az óceánban!
Még a szél is forró volt, ezt az időt tényleg a parton a legkellemesebb eltölteni! A víz eleinte hidegnek tűnt, de aztán nagyon jól esett!
Napoztunk is egy jót, remélem sikerült barnulni is a 30 faktoros naptej ellenére, de nem akartuk a leégést kockáztatni.
Itt 15 és 30 faktoros naptejen kívül még 8-ast lehet esetleg találni és ennyi. Ide egyszerűen kell a védelem.
Szóval az idei első fürdőzés megvolt, és nagyon jó volt! :-)
Alig várjuk, hogy megismételhessük, de biztos nem holnap, mert 22 fokot ígérnek! :-) A tavasz itt is bolondos úgy nézem!
Vasárnap kirándulni mentünk ide az egyik közeli nemzeti parkba!
Egyelőre csak annyit hogy nagyon-nagyon jól éreztük magunkat és amint a fótókkal rendbe jöttem írok ról a részletesen képekkel együtt :-)
Szombaton mentem a próbamunkára. Egy egész napot kellett dolgozni az egyik eladó/menedzser mellett, jó volt, hogy már fizettek érte még ha nem is teljes árat.
Ez a kioszk egy bevásárlóközpontban van. (Olyan mint a Westend és társai, csak ha lehet nagyobb) Ami egy olyan kertvárosban van ahol sokféle náció él, sok kínai, arab és indiai. Rengeteg a kisgyerekes és a babakocsis (szorozd meg tízzel az otthon látott babakocsik számát) . Szóval nem igazán az a közönség ahol bizsura annyit akarnának költeni amennyiért mi azt áruljuk. Nem is nagyon volt forgalom :-) Így aztán elég sokat unatkoztunk, de legalább volt időm beletanulni mindenbe!
A kioszk maga teljesen nyitott, az ékszerek csak az asztalra vannak fektetve, bárki felveheti, megfoghatja őket. Az ékszerek amúgy szépek, az alapjuk fém és fehérarannyal vannak bevonva. Nekem legalább is ezt mondták :-)
Szóval a próbamunka rendben volt. Adtam el teljesen egyedül is ékszereket. És őszintén szólva sokat unatkoztam is :-)
Aztán azt mondta a menedzser, hogy jó, akkor legközelebb hétfőn kell jönnöm és egyedül leszek az egyik ilyen ékszerüzletükben, majd hív hogy melyikben. Van nekik egy jópár szerte a városban. Eléggé csodálkoztam, hogy hogyan gondolják, hogy egy kezdőt egyedül hagynak??? Ráadásul szerintem nem is lehet egy ilyen helyen egyedül lenni, mert nem látom be a helyet, és nem is tudom ott hagyni hogy szünetet tartsak. Aztán kiderült, hogy ugyanoda kell visszamennem, ahol a próbamunka volt. Na mondom, akkor ezért leszek egyedül, mert annyira nincs forgalma a helynek hogy két embert nem tart el, és hát kell valaki aki egyedül ott mer maradni. Gondolom most kipróbálnak engem. Persze mikor először beszéltünk akkor még úgy volt hogy mindíg máshol kell dolgozni, szóval most nagyon kíváncsi vagyok :-) Vasárnap is ott leszek, ha azután is engem akarnak oda rakni, akkor azért rákérdezek, hogy oké, de infúziót és katétert adnak-e a fizetés mellé :-)
A hétfőn már túl vagyok, az eladást élveztem, már amikor volt vavő, de teljesen egyedül nagyon lassan telt el a nyolc óra. Egy ilyen szervezettségű helyet nem lehet komolyan venni, szóval kíváncsi vagyok meddig lesznek ezzel a hozzáállással és mikor keresnek még embert a pult mögé :-)
Minden esetre van munkám, fizetnek érte és mint tapasztalat nagyon értékes! És legalább belelátok, hogy milyen fontos, hogy a célszemélyeknek megfeleő piacot válasszak a portékám eladására! Szóval rengeteget tanulok!!!!
A második nap valahogy nem ment olyan jól. Zavarban voltam a nevekkel is. Ilyen pasta, olyan pizza. Kicsit elveszettnek éreztem magam, butaság nem volt rá különösebb okom, hisz jól ment előző nap.
Aztán pont kifogtunk valami problémás ügyfeleket. Olyan pizzát akartak ami nem volt az étlapon, aztán nem várták meg hogy felvegyük a rendelést rendesen, hanem folyton odaküldözgettek egy kislányt a pulthoz ha valami eszükbe jutott, végül pedig közölték, hogy nem hajlandóak fizetni az egyik ételért mert túl könnyűnek találták. (persze addigra teljesen megették :-)
Izgultam hogy mi lesz, mert mondták hogy heves tersmészetű a főnök, végülis olasz, de aztán nem minket szidott le, hanem az ügyfelet :-)
Nem kellett rendeléseket felvennem, látta a séf hogy azzal van csak bajom. Inkább adott egy étlapot, hogy tanulgassam az ételek neveit. Szóval jó kis nap volt végülis az is.
Ja, és mindíg jár egy ingyen pizza a fizu mellé :-)
Az első 5 dollárom borravaló, amit személyesen nekem adtak!
Két kedves hölgy vacsorázott, én szolgáltam ki őket, aztán kávét készítettem nekik.
Kivittem, és megkérdezték lehet-e hozzá csokoládét kapni. Mondtam, hogy nem tudom, de megkérdezem a séfet.
Két csokoládéval tértem vissza és nagyon örültek.
Amikor elmentek akkor pedig a kezembe adták az 5 dollárt és nagyon mosolyogtak.
Odamentem a fiukhoz és kérdeztem hova kell tenni a borravalót.
Erre azt mondták, hogy ez az enyém, mert a kezembe adták.
Kiderült, hogy ez eléggé ritka. Általában az asztalra teszik, és az megy a közösbe.
Szóval nagyon megtisztelve éreztem magam! Ez az első Ausztráliában megkeresett 5 dollárunk. :-)
Kedden este mentem dolgozni az olasz étterembe.
Nagyon hangulatos a hely, lehet kinn és benn is ülni. A konyha nyitott, szóval a vendégek látják hogyan készül az ennivaló és van egy hatalmas fával fűtött kemence amiben a pizzák készülnek! Tényleg óriási! :-)
Szóval ide jöttem dolgozni. Szépen elmutogatták mi merre hány méter, aztán azt mondta a séf (egyben tulajdonos - nem nagy a hely) hogy ragadjak rá a másik pincérre és nézzem hogy mit csinál! Aztán azt vettem észre hogy már én is rendeléseket veszek fel! :-)
Hát egyáltalán nem mindíg könnyű érteni, hogy mit kérnek. Zene szól, tányércsörömpölés van, a konyhában készül az étel, ők meg lefele az étlap felé fordulva mondják, hogy mit kérnek! De így jó, mert megkérem, hogy mutassák meg mi az és akkor le tudom írni :-)
Aztán a végén megdícsért a séf, hogy ügyes voltam, persze még tanulnom kell, de jöjjek másnap is! :-)
A munkáról eddig még nem is írtam.
Úgy 3-4 héttel ezelőtt kezdtem el munkát keresni. Azt mondják az az átlag, hogy 50 helyre kell bejelentkezni, abból lesz 10 interjú és abból felvesznek egy helyre. Az hogy milyen gyorsan találsz munkát attól is függ milyen gyorsan járod végig az 50 helyet. (én nem kapkodtam :-)
Elször kávékészítőként kerestem munkát. Voltam is interjún ahol úgy látszott szívesen felvettek volna, de elkövettem azt a hibát hogy elárultam, hogy haza fogok menni januárban. Voltam másik interjún is oda pincér-kávéfőzőt kerestek, de valahogy az sem volt az igazi.
Aztán arra gondoltam, hogy pincérkedni is lehetne. Van itt a közelünkben egy pizzéria ahol már több ismerősünk is dolgozott, szóval felmentünk oda. Azt mondta, hogy majd hívni fog, ha szüksége lesz valakire. Mondtam, hogy ok, és ennyiben maradtunk.
Aztán arra gondoltam, hogy bolti eladó is lehetnék, talán az sem olyan nagy kunszt. Ki is küldtem néhány önéletrajzot, be is hívtak egy interjúra, de aztán kiderült, hogy nagyon messze van a bolt, szóval azt nekem kellett lemondani.
Aztán múlt hétfő este csöng a telefon, és az ügynökség hívott akin keresztül kijöttünk, hogy lenne egy ékszeres kioszk eladói muka, elmennék-e az interjúra. Természetesen igent mondtam
Kedden került sor az interjúra. Úgy éreztem hogy nagyon jól ment, mosolyogtam, kedves és határozott voltam, szóval meg voltam magammal elégedve. Azt mondta még aznap vagy másnap hív, és sor kerülhet egy próba munkára. Erre nem hívott. Na mondom ilyet! Nem is értettem!
Kedd este viszont hívtak a pizzériából, hogy tudnék-e menni este dolgozni! WOW, na mondom azért valami már van! Nagyon boldog voltam!
Aztán péntek este megint csöng a telefon! Az ékszerüzletból hívtak, hogy akkor tudnék-e menni próbamunkára szombaton! Fülig ért a szám örömömben, hát persze, mondtam :-)
Szóval abszólút benne vagyok az átlagban, talán több önéletrajzot küldtem ki, de nem is voltam 10 interjún! Szóval nagyon-nagyon elégedett vagyok :-)
Már két napja szakadatlan esik, és még két napra ígérik!
Nem baj, kell a víz a földnek. :-)
Hétvégére viszont 36 fokot ígérnek. Küldenék szívesen egy kis meleget!
Minden ami kell egy csomagban, föld, mag, cserép. Már csak össze kell keverni és kész is! :-)
Láttunk Kangaroo paw (kenguru tappancs) virágot!
Egészen olyan mint ami magról nőtt otthon, talán annyi, hogy az piros, ezek meg inkább rózsszínűek voltak.
Nagyon megörültünk neki! :-)
Íme a fotó:
Pénteken tesztet írtunk az iskolában. Ez önmagában nem fura, lévén, hogy azért iskola az iskola, hogy tesztet is irathassanak. Ami a fura volt, hogy egy nappal előtte a tanárnő mintegy mellékesen említette meg, hogy holnap teszt lesz minden eddigi anyagból.
Volt nagy csodálkozás.
A teszt úgynevezett "OPEN BOOK" teszt volt, ami azt jelenti hogy használhatod a jegyzeteidet, könyveidet segítségül a teszt megírásához. Ilyenről sem hallottam még soha! :-)
Volt is sűrű lapsusogás szerte a teremben. :-)
Persze ennek megfelelő kérdések is voltak, egészen pontosan olyanok is amikről abszolút még csak szó sem esett az órákon. Volt nagy csodálkozás ismét.
És voltak nevetségesen könnyű kérdések is, szóval volt nagy nevetgélés is.
Várom kíváncsian az eredményeket, mert elképzelni sem tudom, hogy ezt mégis hogyan fogják értékelni és milyenek lesznek az eredmények. ( 2 hét múlvára ígérték)
Amúgy mind arra számítottunk, hogy a vizsgák az utolsó héten lesznek, mert valami ilyesmiről volt szó még az elején. Arra gondolok, hogy ez valamiféle próbateszt volt. Nagyon kíváncsi vagyok!
Folytatódik a tavasz és egyre több növény kezd virágozni. Ez a lila fa lett a kedvencem! A nevét még nem tudom, úgyhogy csak " a lila fá"-nak hívom :-)
Zöld levelek még nincsenek is rajta csak csupa-csupa lila virág. Ránéz az ember és mosolyognia kell!
Egészen sok van belőle, nem véletlen a népszerűsége! :-)
Ez az út mégszebb és új vonatok járnak rajta. Ez a járat a nagy hídon kel át szóval minden nap megcsodálom a hidat és az operaházat.
Íme az új vonat:
És a híd a vonatablakból:
A kertben azonban számtalan számomra fura nesz van.
Az egyik nem is nesz, inkább ricsaj, olyan mintha majmok rikácsolnának a közelben, azzal a tipikus vuháháháh szerű makogással, majmok azonban nincsenek erre, már megfejtettük hogy egy madárból jön ez a hang. Lefotóznom még nem sikerült. (de igyekszem)
Egy másik igazi nesz olyan, mintha valaki mászkálna a bokorban. Nos mászkál is, de a csapott zajhoz képest egészen picike gyíkocskák, egyszerre viszont több is. Ők is túl fürgék a fotózáshoz, gyakorolnom kell.
A harmadik zaj egy madár. Odaül az ember mögé a kerítésre és rázendít. Csivitel, kiabál, cserreg, mindezt jó hangosan és kitartóan. Róla fotóm is van :-)
Igazából egyik sem zavaró, amint az ember felfedezi hogy honnan ered, de a mi fülünknek egészen szokatlan mi minden előfordul egy városi kertben.
Megtudtam, hogy a magyar útlevél bizony nehezen értelmezhető.
Elkészültek a diákigazolványaink és az egészségbiztosítási kártyáink. De mindkettőn a leánykori nevem szerepelt.
Szóval reklamáltam, hogy ez így nem jó. Erre simán rávágta a recepciós csaj, hogy én márpedig biztos ezt a nevet adtam meg. Egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy izgalmamban a leánykori nevemet írtam volna valami papírra?
Aztán rájöttem, hogy biztos hogy az útlevélből írják ki a nevet. És megnéztem az útlevelet és ilyen sorban vannak rajta a neveim:
1. sor: vezetéknév
2. sor: keresztnév
3. sor: leánykori vezetéknév, keresztnév
Szóval visszamentem a recepcióhoz és megpróbáltam elmagyarázni, hogy igaz hogy logikusnak tűnik, hogy az a név a nevem ami egy sorban mutatja a kereszt és vezetéknevet nevet, azonban mégsem az a helyes. Valahogy így is nehezen értették meg.
Az egészségbiztosítási kártyával meg egy külön helyre kellett menni, és ott is ugyanez volt a probléma. Valahogy nekik fura, hogy ha a leánykori név van szépen egybe írva akkor az miért nem jó. De aztán végül ott is megértették!
Viszont így legalább voltam egy medicare (ez az egészségbiztosító) irodában és az iroda nagyon szép volt, gyorsan sorra kerültem és nagyon kedves volt az ügyintéző.
Végre megjött a jóidő!!!
Ma már olyan meleg volt hogy napoztam is! És holnapra már 31 fokot ígérnek! Szóval rövidnadrágokkal elő! :-)
Azért örülünk ennyire a melegnek, mert eddig szokatlanul hideg volt az átlagos tavaszi időjáráshoz képest. Esténként 10 fok körüli volt a hőmérsékelt és itt az igencsak téli időjárásnak számít. Be is kellett kicsit fűtenünk esténként, mert annyira hideg volt.
Persze ez is csak nekünk hideg, az ausztráloknak egyáltalán nem. Amikor én poló, pulóver tavaszi kabát összeállításban vacogtam akkor ők pólót és papucsot viselnek. A kislánykák iskolai egyenruhája is egy szál ruhácska, esetleg egy kardigánnal kiegészítve.
De végre itt a meleg, remélem marad is. :-)
Hétvégén elmentünk kirándulni.
Megnéztük North Head-et, ahonnan gyönyörű kilátás van a városra. Régen innen figyelték hogy ki hajózik be a kikötőbe, ugyanis itt mindenképpen át kellett haladnia.
Voltunk már itt két és fél évvel ezelőtt, mókás volt megint megnézni. Most is nagyon tetszett.
Aztán átmentünk Manly beach-re, az onnan nincs messze és megnéztük az óceánt. Még nagyon kék volt, ami azt jelenti, hogy még hideg, mint megtudtam.
A parton nagyon fújt a szél, szóval hűvös volt a napsütés ellenére. De többen is a fürdés mellett döntöttek!!! Bár az igazat megvallva kezdek rájönni, hogy az ausztráloknak szinte sosincs túl hideg az óceaánban való fürdéshez :-)
Térdig én is bemerészkedtem! Nagyon kellemes volt. Lehet még néhány év és én is fürdeni fogok ilyen időben, de egyelőre nagyon NEM. :-)
A vasárnapot meg kellemes ejtőzéssel töltöttük, meg autókáztunk a környéken! Sydney meseszép.
Múlt hét kedden kint üldögéltem a Darling Harbourban (ami melleseleg gyönyörű, majd teszek fel képeket) és egyszercsak megállt nem messze tőlem egy lány. Aztán egy idő múlva leült mellém a padra, aztán még később oda csúszott egészen közel és egyszerre csak megkérdezte nem adnám-e kölcsön a cipőmet?!!!
Mondtam, neki hogy hát, nem. Erre elkezdett sírni, hogy "please, sister, please" Na mondom jól nézünk ki! Mondom megkérdezem a férjemet, gondoltam ezt majd elfogadja nem-nek és otthagy. De nem. Tovább kérlelt.
Kiderült, hogy pincérnő munkainterjúra megy de a cipőjének a gumija fehér, ezért elküldték. De szeretné megpróbálni egy feketével. Mondtam neki, hogy akkor vegyen egy cipőt. Azt mondta van otthon. Mondom akkor menjen haza érte. Azt mondja, nem érne vissza időben és közben folyamatosan, "plííííz sziszer plíííz." Na mondom ilyen nincs.
Kérdezem mekkora a lába, kiderült egyezik a méretünk, mondom neki mázlija van.
Szóval odaadta az ékszerét, a student-card-ját, az esernyőjét biztosítékul és megbeszéltük, hogy még aznap este visszacseréljük a cipőnket!
Szóval estig én viseltem az övét és ő az enyémet!
Este jelentkezett is és kicseréltük a cipőtket! Úgy váltunk el, hogy ezekután barátnők leszünk és még feltétlen találkoznunk kell :-)
Nagyon vicces volt!
A suli továbbra is élvezetes, bár most két hosszú napon vagyunk túl.
Őszintén szólva a hétfői nap nagyot csalódtunk, mert úgy volt, hogy bérelt busszal bejárjuk a várost és olyan helyekre fogunk menni ahol a gyári árakon lehet vásárolni. Szóval mind nagyon izgatottak voltunk. Erre hétfőn reggel közlik, hogy a kirándulás elmarad, mert túl drága lenne ennyi embernek a busz bérleti díja. Szóval nekem kb úgy hangzott hogy a tanárnő elfelejtett buszt bérelni, mert ezt már tudniuk kellett volna pénteken is!
Na mindegy, csak rossz ha az ember rákészül egy ilyen jó kis programra aztán aznap szólnak hogy elmarad.
Hétfőn és kedden pedig egy skót férfi tartja az órákat és annyira nehezen értjük az akkcentusát! És még hadar is hozzá, szóval egyelőre nagyon kell figyelni, hogy legalább a felét értsük. Később még gondolom hálásak leszünk, egyelőre nyögünk!
De holnap már Marillyn nap lesz, és az ő óráit mnidíg nagyon élvezzük!
Mindíg sztorizgat valamiről, vagy például tanácsot ad mit tegyünk ha vízumot szeretnénk: a megoldása lányoknak: menjenek vidékre, ott sok a gazdag férfi, de kevés a nő, a fiúknak maradjanak Sydneyben és nyissák ki a szemüket, mert sok a lány és nem elég a fiú :-) nem tudom mennyire gondolja komolyan! Mindenesetre nagyon viccesen tudja előadni!!!
Jól vagyunk, megvagyunk, nem vesztünk el, nem falt fel bennünket vérszomjas koala és nem találkoztunk emberevő óriás pókokkal!
Megismerkedtünk azonban az ausztrál baciflórával, a találkozás nem tartott sokáig de nem is kívánjuk egymást hamarosan viszont látni.
Az iskola továbbra is élvezetes, a péntek mindíg Fun Friday, szóval a mai okatatás abból állt, hogy megbeszéltük mintegy 30 perc keretében, hogy a kultúrák különbözőek majd ezután levonultunk a közeli China Town-beli kínai étterembe hogy közelebbi tapasztalatokat szerezünk.
A számítógépes kurzus is rendkívül jól megy, ausztrál mértékkel annyira jók vagyunk hogy a tanár azt mondta jobban csináljuk mint az IT-sek.
Megismerkedtünk egy másik tanárunkkal is, mint kiderült ő skót származású ami megmagyarázta, hogy gyakorlatilag miért érthetetlen az akkcentusa a számunkra.
Továbbá elcsréltem a cipőmet egy vadidegen lánnyal a Darling Harbourban 4 óra hosszára és megtudtam hogy a magyar útlevél értelmezése bonyolult feladat.
De mindezekről majd bővebben, hamarosan :-)
A vonat itt kétszintes és klímás, az ülés pedig a menetiránynak megfelő irányba állítható. Adnak a kényelemre :-)
Csak néhány dolog főleg képekben, amit eddig nem meséltünk
Frankfurt reptere az eddigi legrosszabb, amin voltunk. Az egész hely egy kész labirintus, és egyáltalán nem volt logikus a számunkra. Az egyetlen, ami a kedvünkre tett, hogy mikor megnéztünk egy italautomatát, hogy mit árulnak itt, kiderült a gép megkattant, és kiadott ingyen két Punica almaizű szénsavas italt! :-)
Szombaton ebéd után Peti ledől aludni egyet és mire feélbredt az orra alatti és szája közötti rész hatalmasra duzzadt! Azt hittük még farkasemberré változik! Nem tudtuk mitől lett. De nem akart kisebbedni, sőt csak egyre nőtt.
Arra gondltunk, hogy esetleg megcsíphette velemi, mert semmi ismeretlent nem evett. Megkérdeztük az ismerősünket mi legyen és azt mondta menjünk el a gyógyszertárba, ők értenek hozzá. Szóval elmentünk.
A gyógyszertáros nagyon kedves volt, nagyon megnyugtató. Szépen kikérdezte Petit, rögtön adta a gyógyszert, mit kell bevenni, nincs semmi baj. Biztos hogy nem csípés, az nem így néz ki, valószínű hogy mégis ételallergia, valamelyik fűszert nem bírhatja.
Mosolyogva jöttünk ki, pedig még mindíg nagy volt a duzzanat.
Azóta elmúlt, szóval tényleg tudta a dolgát :-)
Pénteken busszal mentem le a vonat állomásra. Feszálltam a buszra és köszönt a sofőr én meg visszaköszöntem. Már ez is kissé szokatlan nekem de a dolog nem állt meg ennyiben. Megkérdezte hogy vagyok, iskolába megyek-e és volt néhány kedves szava. Aztán leültem, ő meg elindította a buszt. Még fel sem ocsúdtam a csodálkozástól mikor felszállt a következő utas, és vele is elbeszélgetett néhány szót. Semmi sietség, semmi kapkodás, csak nyugodtan, kedvesen. Fantasztikus volt. Leszállásnál is kellemes hétvégét kívánt és minden jót.
És meg kell hogy említsem hogy még így is előbb érkeztünk mint a menetrendben volt és még a reggel is kellemesebben indult!:-)
Túl vagyok a suli első hetén és azt kell hogy mondjam (örömmel) hogy nagyon-nagyon élveztem! :-)))
Turizmust tanulok-ha még nem írtam volna. Ez egy két éves kurzus, a végén ilyen szépet fogok kapni, hogy: Advanced Diploma of Travel & Tourism
Egy nap négy óránk van, és 3 tantárgyunk. Egy számítógépes képzés, teljesen az alapoktól és másik kettő ami a gyakorlatban sehogyan sem különül el egymástól.
A képzés teljesen gyakorlatias! Leginkább beszélgetünk, a tanárnő mondd valamit, megkérdezi mit tudunk róla, hogy gondoljuk, és aztán elmondja hogy is van valójában! :-)
Mindíg van valami feladat is. A bemutatkozás például úgy zajlott, hogy mondd el két mondatban, ki vagy és aztán egy percig beszélj a városról ahonnan jöttél. Nagyot nevettem rajta, hogy mindenki teljesítette a feladatot, kivéve a két dél-amerikait akik nem egy hanem 5 percig beszéltek és nem a városukról, hanem magukról és teljesen úgy és olyakat mondtak, hogy azt hittem egy szappanoperát nézek! Nagyon jó volt! :-)
Olyan feladatunk is volt, hogy mindenki kapott egy magazint valamelyik országról és a tanárnő megadott paramétereket, és aszerint kellett összeállítani egy utazást.
Pénteken pedig az volt a feladat, hogy mikor megérkeztünk reggel, kaptunk egy rejtvényt és az alapján meg kellett találni a városban egy helyet, ott megkaptuk a következő rejtvényt és így tovább míg megérkeztünk a végcélhoz! Nagyon-nagyokat nevettünk :-)
A suli egy mozi épületének a legfelső emeletén van. 5 szinten mozik, a hetediken az iskola! Nem kell messzire menni ha meg akarunk nézni egy filmet az órák után. :-))))
Ha már a suli a mozi épületében van az első napi eligazítást stílusosan a mozi egyik termében tartották. A power point-os ismertető pedig a mozivászonra volt kivetítve!
Nagyon vicces volt!
Utána mindenkit felvezényeltek a megfeleő termekbe, és ekkor derült ki, hogy pontosan kikkel is fogunk egy csoportba járni és kik lesznek a tanárok.
Eddig úgy mondták "brazil invázió" volt, mert szinte minden csoport velük volt tele, hát nálunk most közép-európai van, mert a 10 fős csoportban van 3 lengyel, 1 szlovák, egy szlovén és jómagam továbbá van egy argentin, egy perui egy sri lankai és egy indonéz diák.
A tanárnő nagyon aranyos, igazi "tyúkanyó-fajta" és szerencsére nagyon szépen beszél angolul, szóval minden szavát értjük. Ez már kevésbé igaz a számtech tanárra, de ő is nagyon kedves.
Itt nem ciki és rasszista megkérdezni, hogy ki hová valósi. A tanárnő például ausztrál, de elmondta hogy a férje olasz. A számtech tanár meg indiai és nagyon vicces a kiejtése! :-)
Arra gondoltam, hogy szívesen dolgoznék kávázóban, mivel azomban soha nem dolgoztam ilyen helyen, esélytelen lenne, hogy ilyen munkát szerezzek.
Szóval elvégeztem egy egynapos tanfolyamot, ahol megtanítottak a kávéfőzés rejtelmeire!
Az iskola egy toronyház valamelyik emeletének valamelyik sarkában volt és alig volt nagyobb mint 40nm. 12 diák, a kávégépek, a tanár meg egy kis iroda épphogy kényelmesen elfértek. Viszont gyönyörűen volt berendezve.
A tanfolyam nagyon jó volt minden percét élveztem! Ennyi kávét még életemben nem főztem, legalább 50 adagot ha nem többet készítettem! Persze szinte mind a lefolyóban landolt mert hát ha ennyit megíttam volna akkor még azóta sem aludtam volna (egy hete)
Megtanultuk az alap kávéfajtákat, a tejhabkészítést és még a díszítést is! Csináltam rétegelt kávét is! Nagy mulatság volt!
Csak két bőrönddel érkeztünk, azoknak a fele nem ruhákkal volt tele, hanem minden mással, szóval igencsak ruha hiányban szenvedtünk!
Elmentünk hát vásárolni! Bolt van rengeteg, persze árban is nagyon sok féle van!
Ami minket a leginkább meglepett az az, hogy itt a boltok a hosszú nap (csütörtök) kivételével csak 5-ig vannak nyitva!
Azonban a munkaidő is 5-ig tart, ebből én arra következtettem, hogy a bevásárlóközpontok majd konganak az ürességtől. Ennek ellenére NEM!!! Ahány helyen voltunk, mind tele volt és az emberek vásároltak!!!!
Nem tudom miből élhetnek, vagy mikor dolgoznak, de le vagyok nyűgözve! :-)
