Iskola

Hát véget ért ez a négy hetes szünet is, szóval elkezdődött az újabb negyedév, már két hete, és az első vizsgán már át is estünk, ezzel teljesítve egy tantárgyat. Az ausztrál és nemzetközi állomásokat vettük át. Őszintén megvallva némivel több bennfentes információra számítottam, de hát mindíg érik meglepetések az embert...

Az osztályunk létszáma csökkent is meg bővült is egyszerre, szóval ismét van néhány új arc, míg mások meg hazamentek (vagy másik iskolába? ki tudja!)

Ami egyébként számomra érdekes volt, hogy minden tagállamnak saját turisztikai honlapja van, saját videókkal, reklámokkal és eléggé magas színvonalúak! Jó sokáig elböngészhet rajtuk az ember.

Egész érdekes dolgokat lehet találni!

Victoria honlapján például az alábbi reklámvideót találtam:

http://www.visitvictoria.com/displayobject.cfm/objectid.000507B4-8624-1EDA-B1DC80C476A900AA/

És amin meg melepődtem, hogy amikor az USA-ról volt szó, akkor nemzetközi osztály révén elbeszélgettünk, hogy ki miről mit tud-hol volt! Elég sok brazil és dél-amarikai van a csoportunkban, jónéhányan mér sok helyen voltak az USA-ban, és mondták, hogy nem nagyon kellett angolul beszélniük!!!!

Plusz kiderült, hogy Los Angeles nem egy szép hely, rengeteg az autópálya, szinte folyton szmog van, és Hollyywood-on kívül nincs semmi érdekes ott! Hát erre csak annyit, hogy nahát!!! ki gondolta volna... :-)

Ősz

Jelentem az ősszel kapcsolatos aggodalmaim elpárologtak az elmúlt hetek 25-29 fokos melegében!

Ősz van, igen, érezhetően! Este 6-ra már teljesen sötét van, reggel is egyre később kel a nap, és hűvösebb is van, de azért nem annyira.

Pénteken este mentem iskoába, majdnem 6 volt mire a városba értem, szóval már teljesen sötét volt, a város persze kivilágítva, és mindehez kellemes 25 fok, és meleg szél! Olyan volt mint egy nyári este! Pedig csak este 6 volt, és április (északon október) Komolyan mondom, teljesen zavarba eljtő!

Persze nem minden nap ilyen meleg, ma már például megérkezett a hidegfront némi esővel és hűvösebb széllel, így a mai tengerparti-sétánkat már dzsekiben ejtettük meg.

Az eddigiek viszont nagyon bíztatóak!

Úgy tűnik a csizma és a kabát leginkább csak divat errefele, vagy majd júliusban kell csak!

Addig meg még sok van hátra!

A rendőrsztori

Petivel hazafele tartottunk tegnap amikor random alkohol tesztbe futottunk! Rendesen magyar szokás szerint picit meg is ilyedtünk, holott egy csepp alkoholt sem fogyasztottunk. Mellékesen Ausztráliában egy sör (az itt 0.33 l ) elfogyasztása után még lehet vezetni.

Na, tehát szépen betereltek minket is az elkülönített sávba, ahol az első rendőr szépen feljegyezte a rendszámunkat, majd szólt hogy készítsük elő a jogosítványt. Erre már feljebb hágott az izgalom foka, mert ugyan van jogsink, és érvényes is csakhogy magyar, és igazából nem tudtuk, hogy ez most gond-e vagy sem.

De mielőtt ezen nagyon elgondolkodhattunk volna, már oda is ért hozzánk a rendőrhölgy (egyébként csinos, kisportolt) és a legkedvesebben üdvözölt minket és megkérte Petit, hogy hangosan számoljon el tízig, miközben a mérőeszközt a szája elé tartja.

Peti kisfiús izgalmában lelkesen elkezdett fújni! Erre szól a hölgy, hogy hangosan kéne számolni, na, erre Peti még erősebben fúj, a rendőrhölgy pedig gyöngyöző kacajban tör ki, majd viccelődni kezdett, hogy ez a munka mennyire szórakoztató és hogy köszöni ez az élményt! Erre már mi is nevettünk. Mellékesen a ketyere a fújásra is remekül működött, rápillantott a jogsira is, mondta hogy köszöni szépet és további kellemes napot kívánt, meg viccelődött még egy sort, de semmi bántó, kifejezetten kedvesen. Még a visszapillantóból is láttuk, hogy nevet, és még mi is kacarásztunk egy jó darabig!

Hát igen, ez Ausztrália!

Az éjszakai vendég....

Egyik éjszaka valami motoszkálásra ébredtünk. Hallottuk, hogy a szobánkban valami halkan, de kitartóan motoszkál.

Lámpafénynél próbáltunk utánajárni a rejtélynek, de sikertelenül. Arra jutottunk, hogy egy csótány - a termetesebb fajtából - lehetett, és remélhetőleg nem egy szőrös szívű és lábú pók.

Aztán másnap este pakolásztam a szobában. Volt egy zacskó az egyik asztalon némi piperecuccal benne. Szóval elkezdtem kipakolni a néhány krémet meg zsepit. És amikor az utolsó csomag zsepit is kiemeltem ilyedten rántottam ki a kezemet a zacskóból!

Egy kis ilyedt szemű barna béka csücsült benne!!!! :-)

Szegényke ott ült a zacskó mélyén egész éjjel, egész nappal egy árva hang nélkül.

Ha brekegett volna rendesen ahogy békákhoz illik akkor persze rögtön megtaláltuk volna. Lehet hogy ő amolyan csöndes társ kívánt lenni.

Nos, én ilyedtemben kirohantam vele a szobából (persze kezemben a béka) Aztán némi megnyugvás és fotózkodás után visszatessékeltük a természetbe ahova való.

Azóta kinn brekeg vígan, márha őt halljuk és nem a nagy kalandról visszatértnek örülő barátait!

Lakótársak

Sajnos kedves holland lakótársaink kiköltöznek...

Folytatják a körutukat Fiji-re. Szóval a kis mázlisták mennek a kellemes 30 fokba!

Szóval új lakók lesznek, valószínűleg csak Húsvét után, addig csak magunk vagyunk, és nagyon üres így ez a nagy ház!

Reméljük az újak is legalább olyan jófejek lesznek, mint a holland pár volt, akiket nagyon megkedveltünk.

Nekik jó utat, magunknak meg jó lakótársakat kívánunk! :-)

Eső-papucs

Amit ugye nekünk tanítottak mikor kicsik voltunk az az, hogyha esik az eső, akkor az ember zárt cipőt vesz, legetőleg bőrt, és azt is jól beolajozza vagy valami, hogy elkerülje az átázást, merthogy nincs is rosszab mint egy egész napot vizes cipőben tölteni.

Hát itt ez úgy veszem észre kicsit másképp van!

Itt ha nagyon esik leginkább strandpapucsot viselnek az emberek. Először azt hittem őrültek, de aztán gondolkodóba estem, és arra jutottam, hogy nem is rossz ötlet. Egyrészt az átázástól nem kell tartani, a láb úgyis gyorsan megszárad, és hát tudjuk hogy az ozzik amúgy sem szeretnek nagyon zoknit húzni a lábukra.

Én még nem  jutottam odáig, hogy 20 fokban és esőben papucsban mászkáljak, de lehet hogy egy-kétcipőátázós eset után az ember más belátásra jut! :-)

Itt van az ősz itt van újra

Beköszöntött az ősz!

Lehűlt a levegő, már csak húsz fok körül van, sokszor esik az eső is. És csak hogy biztosak lehessünk egy kis őszi megfázással közeli élményeket szereztünk...

Amúgy ha süt a nap, egész kellemes, de az eső az a leghihetetlenebb verziókban kezd el esni.

Egyik nap ragyogóan sütött a nap, aztán egyszer csak az óceán felől hatalmas vihar érkezett, de kb egyik pillanatról a másikra.

Aztán ma sütött a nap és közben pedig olyan finoman szitált az eső hogy alig lehetett látni, érezni viszont annál inkább.

És persze bármikor minden probléma nélkül úgy elkezd szakadni, hogy esernyővel még csak nem is érdemes próbálkozni!! :-)

Amúgy azt hiszem esővel még elég sok dolgunk lesz a következő hónapokban...

Szerzemények

Új szerzeményeink is vannak!!!

Már korábban írtam a council clean-up ("lomtalanítás")  áldásairól, és bizony újabb kincsekre leltünk.

Azt már nem is tudom, hogy írtam-e de még januárban Peti talált egy komplett, tökéletesen működő számítógépet LCD monitorral!!! Szóval mostmár nekem is van asztali gépem!!!

Aztán a frissebb szerzemények közül: találtunk egy tökéletes pár hangfalat! Semmi baja, még csak nem is volt használt, valószínűleg nem tetszett valakinek. :-)

Azán már hosszú ideje vágytam egy cipősszekrénykére. A cipőink egy nagy műanyag ládában voltak eddig, de amit gyakrabban használtunk azok meg csak úgy szerte széjjel. Szóval kellett volna egy szekrényke. De valahogy nem láttunk olyat ami jó lett volna. (de még a boltban sem)

Aztán most legutóbb a boltból haza fele menet belefutottunk az egyik ilyen lomtalanításba, és  az egyik piroslámpánál megláttam a tökéletes darabot. Szóval tettünk egy kör, és visszamentünk érte és elhoztuk. És igen! Pont tökéletes, Szép kis íves mint az asztalkám, pont picit beilleszkedik a lapja alá, megvan minden polca, meg minden, szóval nagyon elégedett vagyok a kis cipősszekrénykémnek!!! :-)

Munka-fronton

Még nem is mondtam, de új munkám van! (Ama)

Egy kávézóban kezdtem dolgozni, és eddig nagyon-nagyon élvezem! :-)

Alapvetően barista-nak vettek fel, vagyis a kávéfőzés lesz a fő dolgom, de először minden mást is meg kell tanulnom, szóval egyelőre nagyon változatos a munkám. Kiszolgálás, muffindíszítés, pincérkedés, takarítás és még bármi ami adódik. Legutóbb például én készítettem a wrap-eket, ami ilyen libanoni pitába tekert husis finomság.

Általában nagy a forgalom, szóval sosincs unatkozás, amit nagyon-nagyon értékelek az előző munkám után, mert ott bizony nagy volt az unalom, mikor nem adódott vásárló, és ez elég gyakran megesett... 

Plusz nagyon élvezem, hogy vannak munkatársak is! Nagyon jó kis csapatba csöppentem, mindenki nagyon kedves, van több korombeli csaj is, egyetem mellett részmunkaidőben dolgoznak, meg igazi régi motorosok is, plusz, közte is adódik minden.

A legtöbben már elég régóta Ausztráliában élnek, vagy eleve itt születtek, szóval angolbol is igen erősen fejlődöm, rendesen fel kell kötnöm az alsót, ha érteni akarom miről van a témázás... :-)

És állandóan van valamiről, hihetetlenül csajos a hely. Mindíg előkerül valami, egyik nap gyűrű katalógus, másik nap rúzs katalógus, aztán meg "ezt a ruhát vettem a lányomnak, szerintetek fog neki tetszeni?" Megint egy másik nap elől álltam a pultnál és vártam a vevőket. Egyszer csak azt veszem észre hogy mindenki eltűnt körülem. Na mondom ezek hova lettek!! Hát megtaláltam őket hátul, az egyik épp egy tükörben rúzsozta a száját, a másik három meg nézte. Gondolom akkor rendeltek a katalógusból :-) De ehhez nem cicababákat kell ám elképzelni, hanem olyan "normális" csajokat.

Szóval nagyon élvezem.

Aztán meg egy másik munkánk is lett Petivel közösen. Egy olyan családsegítő ügynökségnél. Elég tág a szolgáltatási körük, idősgondozástól kezdve, bébiszitterkedés, pincérkedés, takarítás.

Sor került az első munkánkra is. Egy családi eseményen kellett segédkeznünk. Étel készítés, felszolgálás és elpakolás.

A hely ahova mentünk, hát az nem semmi volt!!! Úszómedence, teniszpálya, szobrok a kertben, és maga a ház is hatalmas volt, és nagyon ízlésesen, szépen berendezve. Nem harsogott róla gazdagság, inkább egy olasz tengerparti villára emlékeztetett. Mint kiderült a férj olasz volt, és a családi esemény 30 házassági évforduló volt, 19 vendéggel.

Maga az esemény nagyon jó hangulatú volt, és a munka is jó volt.