Múlt hét kedden kint üldögéltem a Darling Harbourban (ami melleseleg gyönyörű, majd teszek fel képeket) és egyszercsak megállt nem messze tőlem egy lány. Aztán egy idő múlva leült mellém a padra, aztán még később oda csúszott egészen közel és egyszerre csak megkérdezte nem adnám-e kölcsön a cipőmet?!!!
Mondtam, neki hogy hát, nem. Erre elkezdett sírni, hogy "please, sister, please" Na mondom jól nézünk ki! Mondom megkérdezem a férjemet, gondoltam ezt majd elfogadja nem-nek és otthagy. De nem. Tovább kérlelt.
Kiderült, hogy pincérnő munkainterjúra megy de a cipőjének a gumija fehér, ezért elküldték. De szeretné megpróbálni egy feketével. Mondtam neki, hogy akkor vegyen egy cipőt. Azt mondta van otthon. Mondom akkor menjen haza érte. Azt mondja, nem érne vissza időben és közben folyamatosan, "plííííz sziszer plíííz." Na mondom ilyen nincs.
Kérdezem mekkora a lába, kiderült egyezik a méretünk, mondom neki mázlija van.
Szóval odaadta az ékszerét, a student-card-ját, az esernyőjét biztosítékul és megbeszéltük, hogy még aznap este visszacseréljük a cipőnket!
Szóval estig én viseltem az övét és ő az enyémet!
Este jelentkezett is és kicseréltük a cipőtket! Úgy váltunk el, hogy ezekután barátnők leszünk és még feltétlen találkoznunk kell :-)
Nagyon vicces volt!
Azta. Ilyet én még csak filmekben láttam.
VálaszTörlésEGYÁLTALÁN nem tűntek élethűnek az ilyen filmek.
:)