Gyors helyzetjelentés

Kicsit elmaradtam az írással mostanában. Igyekszem majd pótolni, mert sok minden történt csak valahogy nem jutott időm az írásra.

Továbbra is dolgozom az ékszerkioszkban, kezdek egyre jobban belejönni és egyre kevésbé komolyan venni őket a szó jó értelnében :-)

A suli továbbra is jó, bár egyre kevesebben és egyre kevesebbet járunk be az órákra :-)

Jövő szerdán lesz a negyedévet záró vizsgánk, szóval izgalmas. A számítógépes órát lezáró feladatokat már elkészítettem és beadtam, szóval várom a legjobbakat :-)

Van másik beadandó feladat is, hát van még egy hetem :-)

Voltunk "osztály kiránduláson" is, a hely neve Hunter Valley, ez egy borvidék. Hova mentünk volna máshova?!  :-)

Nagyon jó volt, csak az út volt hosszú, de hát ez Ausztrália itt egy cseppet nagyobbak a távolságok! 

A Peti is jól van, angolozik!!!

Jelentkeztünk IELTS-re erre úgy néz ki csak én fértem be a csoportba?!

Az időjárásról annyit hogy dög meleg van, de nem panaszkodom, mert tudom hogy most milyen jól esne neked kedves olvasó egy kis meleg a novemberi hidegben! :-)

Szóval majd írok részletesebben is, addig is au revoir ahogy a franciák mondják (csak hogy ne mindíg az ausztrálokról legyen szó :-)

Ausztrál állatvilág 1.rész

Reggeli futás-séta (mert azt is szoktunk) eredményeképpen készültek az alábbi kép és mozgókép-anyagok. :)

Ezen a fán:

Ezek a papagájok:

Szép öböl

A parkokban szerte ösvények vannak kialakítva a túrázóknak. Ki is vannak táblázva hogy ne tévedjünk el, sőt még az is ki van írva hogy mennyi idő alatt lehet megtenni az utat.

Mi is elmentünk túrázni egy kicsit, csak hogy lejárjuk a súlyos ebédet :-)

És nagyon szép helyeket láttunk! :-)

Ezeket a rajzokat amik nagyon halványan látszanak az aboriginálok hagyták itt ránk

A harci madár

Ez a madár nem semmi!

Első ránézésre nagyon aranyos, pont ezért kezdtük el fotózni. Aztán kiderült hogy harci amazon és húsevő!

Az egyik fa alatt evett egy pár (szintén barbyztak) A madár egy szercsak belerepült a srác tányérjába és kivett egy szép húsdarabot majd elfogyasztotta!!! Nagyon megilyedtek, persze nem bántotta őket, de hát ki számít egy méretes madárra a tányérjában úgy hogy az nem sült csirke?! :-)

A fura fa

Ez a fa nagyon furcsa, sűrű vörös gyanta jön belőle, olyasmi mintha vérezne vagy sírna. Van amelyik tele van ezzel a gyantával, van amelyiken csak egy kevés van.

A sütőhely

A kilátó után átmentünk a parkba ahol jó ausztrál szokás szerint elmerültünk a helyi kultúrában, vagyis barbequeztunk, ahogy itt hívják barbyztunk .-)

Ez itt a sütőhely:

Ez itt a kenguru, az ebéd:

És íme az eredmény:

A távolban sok fehér vitorla

Itt nem csupán álom hogy az embernek hajója legyen, elég gyakori dolog :-)

Peti

Palm Beach

A kilátó

Ez a kilátó az óceánra néz és a szemben levő félszigetre, amit palm beach-nek hívnak, mert felülről nézve olyan az alakja mint egy pálmafának.

És én is itt vagyok :-)

Kirándulás a Ku-ring-gai Chase nemzeti parkba (utólagosan)

Múlt héten voltunk kirándulni a Ku-ring-gai Chase nemzeti parkban kirándulni, de a fotókkal adós maradtam, szóval most pótlom :-)

Még egy szépséges lila fa

Iskola - a gyakorlatban

A suli csak egy cseppet gyakorlatias!

Ma az irodai munkáról volt szó, arról egészen pontosan, hogy milyen eszközök vannak egy irodában és hogyan kell azokat használni. Ahelyett hogy órákig beszéltünk volna az elméletről a tanárnő egyszerűen átvitt minket az adminisztrációs osztályra és szépen elmutogatta hogyan működik a faxgép, hogyan működik a másológép, és hogyan lehet a másológépet a számítógépről vezérelni.

Melleseleg lehet hogy elmaradott vagyok, de én eddig még sosem láttam olyan másológépet, ami úgy adja ki a dokumentumokat, hogy azok össze is vannak kapcsozva!!!

Szóval már maga a téma is gyakorlatias, de a megvalósítás teljesen testközeli volt, hogy úgy mondjam! :-)

Diákigazolvány

Diákigazolvány ügyben még mindíg küzdök az iskolai adminisztrációval!

Az itteni diákot nem úgy kell elképzelni mint az otthonit, minden iskola maga ad ki ilyen kártyát, nincs általános, nemzeti diák.

Röpke két hét várakozási idő után vissza kaptam ugyanazt, vagy egy ugyanolyan kártyát ami miatt vissza kellett adnom az elsőt is. Még mindíg a leánykori nevem szerepel rajta. Hogy ez miért probléma még mindíg nem igazán érti a - hajszínt nem mondok de - nagyon aranyos leányzó az információspultnál. Azt mondta, hogy "hát az is egy név mi a bajom nekem azzal" :-) Komolyan, olyan vicces az a csaj, hogy megértem hogy felvették egy ilyen állásra, mert kell valaki aki elszórakoztatja a népeket ott az iskolában! De azért megkérdeztem a tanárunkat is, akiről úgy láttam eléggé tisztában van a dolgokkal és azt mondta, hogy az útlevélben szereplő nevemnek kell rajta lennie.

Szóval ismét visszaadtam a kártyát és most várom a következőt.

Amúgy ezt végigjátszottuk a beiratkozásnál is, szóval: No worries (nincs min aggódni) -ahogy errefele mondják-, egyszer csak megérkezik a tökéletes diákigazolványom!

Melbourne Cup

A Melbourne Cup Ausztrália legynagyobb ünnepe! Nagyobb mint a karácsony, nagyobb mint a szilveszter és nagyobb mint az Ausztrália nap!

Az utcák szinte kihalnak, a bárokba/éttermekbe már hónapokkal előre lefoglalják a helyeket. Mindenki csak a Melbourne Cup-ról beszél és izgalom van a levegőben!

És hogy mi az a  Melbourne Cup? Egy lóverseny! -- Ez annyira ausztrál

Ilyenkor szokás, hogy a nők idétlen (különleges) kalapokat viselnek és minden bárban választanak egy nyertest.

Fogadni is szinte hazafias kötelezettség! A tanárnőnk például fogad az összes lóra, így biztosan nyer! Amúgy utálja a szerencsejátékot, de ezen az egy különleges napon muszály fogadni! :-)

Volt különleges fogadás a suliban is. Mindenkinek 5 dollárt kellett beadni, és húzni kellett egy dobozból. Így mindenki egy másik lóra fogadott. Én a legesélyesebb ló nevét húztam ki, de mint lenni szokott az amerikai filmekben (és gondolom a lóversenyeken általában) nem a legesélyesebb lovacska ért be elsőnek a célba! Mindenesetre tényleg vicces volt és egész máshogy várja az ember a versenyt is :-)

Az első fürdés az óceánban

Ma 35 fok volt, szóval úgy döntöttünk itt az ideje, hogy lemenjünk a tegerpartra és megmártózzunk végre az óceánban!

Még a szél is forró volt, ezt az időt tényleg a parton a legkellemesebb eltölteni! A víz eleinte hidegnek tűnt, de aztán nagyon jól esett!

Napoztunk is egy jót, remélem sikerült barnulni is a 30 faktoros naptej ellenére, de nem akartuk a leégést kockáztatni.

Itt 15 és 30 faktoros naptejen kívül még 8-ast lehet esetleg találni és ennyi. Ide egyszerűen kell a védelem.

Szóval az idei első fürdőzés megvolt, és nagyon jó volt! :-)

Alig várjuk, hogy megismételhessük, de biztos nem holnap, mert 22 fokot ígérnek! :-) A tavasz itt is bolondos úgy nézem!

A kirándulás Ku-ring-gai Chase nemzeti parkba

Vasárnap kirándulni mentünk ide az egyik közeli nemzeti parkba!

Egyelőre csak annyit hogy nagyon-nagyon jól éreztük magunkat és amint a fótókkal rendbe jöttem írok ról a részletesen képekkel együtt :-)

Az ékszer kioszk

Szombaton mentem a próbamunkára. Egy egész napot kellett dolgozni az egyik eladó/menedzser mellett, jó volt, hogy már fizettek érte még ha nem is teljes árat.

Ez a kioszk egy bevásárlóközpontban van. (Olyan mint a Westend és társai, csak ha lehet nagyobb) Ami egy olyan kertvárosban van ahol sokféle náció él, sok kínai, arab és indiai. Rengeteg a kisgyerekes és a babakocsis (szorozd meg tízzel az otthon látott babakocsik számát) . Szóval nem igazán az a közönség ahol bizsura annyit akarnának költeni amennyiért mi azt áruljuk. Nem is nagyon volt forgalom :-) Így aztán elég sokat unatkoztunk, de legalább volt időm beletanulni mindenbe!

A kioszk maga teljesen nyitott, az ékszerek csak az asztalra vannak fektetve, bárki felveheti, megfoghatja őket. Az ékszerek amúgy szépek, az alapjuk fém és fehérarannyal vannak bevonva. Nekem legalább is ezt mondták :-)

Szóval a próbamunka rendben volt. Adtam el teljesen egyedül is ékszereket. És őszintén szólva sokat unatkoztam is :-)

Aztán azt mondta a menedzser, hogy jó, akkor legközelebb hétfőn kell jönnöm és egyedül leszek az egyik ilyen ékszerüzletükben, majd hív hogy melyikben. Van nekik egy jópár szerte a városban. Eléggé csodálkoztam, hogy hogyan gondolják, hogy egy kezdőt egyedül hagynak??? Ráadásul szerintem nem is lehet egy ilyen helyen egyedül lenni, mert nem látom be a helyet, és nem is tudom ott hagyni hogy szünetet tartsak. Aztán kiderült, hogy ugyanoda kell visszamennem, ahol a próbamunka volt. Na mondom, akkor ezért leszek egyedül, mert annyira nincs forgalma a helynek hogy két embert nem tart el, és hát kell valaki aki egyedül ott mer maradni. Gondolom most kipróbálnak engem. Persze mikor először beszéltünk akkor még úgy volt hogy mindíg máshol kell dolgozni, szóval most nagyon kíváncsi vagyok :-) Vasárnap is ott leszek, ha azután is engem akarnak oda rakni, akkor azért rákérdezek, hogy oké, de infúziót és katétert adnak-e a fizetés mellé :-)

A hétfőn már túl vagyok, az eladást élveztem, már amikor volt vavő, de teljesen egyedül nagyon lassan telt el a nyolc óra. Egy ilyen szervezettségű helyet nem lehet komolyan venni, szóval kíváncsi vagyok meddig lesznek ezzel a hozzáállással és mikor keresnek még embert a pult mögé :-)

Minden esetre van munkám, fizetnek érte és mint tapasztalat nagyon értékes! És legalább belelátok, hogy milyen fontos, hogy a célszemélyeknek megfeleő piacot válasszak a portékám eladására! Szóval rengeteget tanulok!!!!

A második munkanap

A második nap valahogy nem ment olyan jól. Zavarban voltam a nevekkel is. Ilyen pasta, olyan pizza. Kicsit elveszettnek éreztem magam, butaság nem volt rá különösebb okom, hisz jól ment előző nap.

Aztán pont kifogtunk valami problémás ügyfeleket. Olyan pizzát akartak ami nem volt az étlapon, aztán nem várták meg hogy felvegyük a rendelést rendesen, hanem folyton odaküldözgettek egy kislányt a pulthoz ha valami eszükbe jutott, végül pedig közölték, hogy nem hajlandóak fizetni az egyik ételért mert túl könnyűnek találták. (persze addigra teljesen megették :-)

Izgultam hogy mi lesz, mert mondták hogy heves tersmészetű a főnök, végülis olasz, de aztán nem minket szidott le, hanem az ügyfelet :-)

Nem kellett rendeléseket felvennem, látta a séf hogy azzal van csak bajom. Inkább adott egy étlapot, hogy tanulgassam az ételek neveit. Szóval jó kis nap volt végülis az is.

Ja, és mindíg jár egy ingyen pizza a fizu mellé :-)

Az első 5 dollár

Az első 5 dollárom borravaló, amit személyesen nekem adtak!

Két kedves hölgy vacsorázott, én szolgáltam ki őket, aztán kávét készítettem nekik.

Kivittem, és megkérdezték lehet-e hozzá csokoládét kapni. Mondtam, hogy nem tudom, de megkérdezem a séfet.

Két csokoládéval tértem vissza és nagyon örültek.

Amikor elmentek akkor pedig a kezembe adták az 5 dollárt és nagyon mosolyogtak.

Odamentem a fiukhoz és kérdeztem hova kell tenni a borravalót.

Erre azt mondták, hogy ez az enyém, mert a kezembe adták.

Kiderült, hogy ez eléggé ritka. Általában az asztalra teszik, és az megy a közösbe.

Szóval nagyon megtisztelve éreztem magam! Ez az első Ausztráliában megkeresett 5 dollárunk. :-)

Az első munkanap

Kedden este mentem dolgozni az olasz étterembe.

Nagyon hangulatos a hely, lehet kinn és benn is ülni. A konyha nyitott, szóval a vendégek látják hogyan készül az ennivaló és van egy hatalmas fával fűtött kemence amiben a pizzák készülnek! Tényleg óriási! :-)

Szóval ide jöttem dolgozni. Szépen elmutogatták mi merre hány méter, aztán azt mondta a séf (egyben tulajdonos - nem nagy a hely) hogy ragadjak rá a másik pincérre és nézzem hogy mit csinál! Aztán azt vettem észre hogy már én is rendeléseket veszek fel! :-)

Hát egyáltalán nem mindíg könnyű érteni, hogy mit kérnek. Zene szól, tányércsörömpölés van, a konyhában készül az étel, ők meg lefele az étlap felé fordulva mondják, hogy mit kérnek! De így jó, mert megkérem, hogy mutassák meg mi az és akkor le tudom írni :-)

Aztán a végén megdícsért a séf, hogy ügyes voltam, persze még tanulnom kell, de jöjjek másnap is! :-)

Munkafronton

A munkáról eddig még nem is írtam.

Úgy 3-4 héttel ezelőtt kezdtem el munkát keresni. Azt mondják az az átlag, hogy 50 helyre kell bejelentkezni, abból lesz 10 interjú és abból felvesznek egy helyre. Az hogy milyen gyorsan találsz munkát attól is függ milyen gyorsan járod végig az 50 helyet. (én nem kapkodtam :-)

Elször kávékészítőként kerestem munkát. Voltam is interjún ahol úgy látszott szívesen felvettek volna, de elkövettem azt a hibát hogy elárultam, hogy haza fogok menni januárban. Voltam másik interjún is oda pincér-kávéfőzőt kerestek, de valahogy az sem volt az igazi.

Aztán arra gondoltam, hogy pincérkedni is lehetne. Van itt  a közelünkben egy pizzéria ahol már több ismerősünk is dolgozott, szóval felmentünk oda. Azt mondta, hogy majd hívni fog, ha szüksége lesz valakire. Mondtam, hogy ok, és ennyiben maradtunk.

Aztán arra gondoltam, hogy bolti eladó is lehetnék, talán az sem olyan nagy kunszt. Ki is küldtem néhány önéletrajzot, be is hívtak egy interjúra, de aztán kiderült, hogy nagyon messze van a bolt, szóval azt nekem kellett lemondani.

Aztán múlt hétfő este csöng a telefon, és az ügynökség hívott akin keresztül kijöttünk, hogy lenne egy ékszeres kioszk eladói muka, elmennék-e az interjúra. Természetesen igent mondtam

Kedden került sor az interjúra. Úgy éreztem hogy nagyon jól ment, mosolyogtam, kedves és határozott voltam, szóval meg voltam magammal elégedve. Azt mondta még aznap vagy másnap hív, és sor kerülhet egy próba munkára. Erre nem hívott. Na mondom ilyet! Nem is értettem! 

Kedd este viszont hívtak a pizzériából, hogy tudnék-e menni este dolgozni! WOW, na mondom azért valami már van! Nagyon boldog voltam!

Aztán péntek este megint csöng a telefon! Az ékszerüzletból hívtak, hogy akkor tudnék-e menni próbamunkára szombaton! Fülig ért a szám örömömben, hát persze, mondtam :-)

Szóval abszólút benne vagyok az átlagban, talán több önéletrajzot küldtem ki,  de nem is voltam 10 interjún! Szóval nagyon-nagyon elégedett vagyok :-)