Munkafronton

A munkáról eddig még nem is írtam.

Úgy 3-4 héttel ezelőtt kezdtem el munkát keresni. Azt mondják az az átlag, hogy 50 helyre kell bejelentkezni, abból lesz 10 interjú és abból felvesznek egy helyre. Az hogy milyen gyorsan találsz munkát attól is függ milyen gyorsan járod végig az 50 helyet. (én nem kapkodtam :-)

Elször kávékészítőként kerestem munkát. Voltam is interjún ahol úgy látszott szívesen felvettek volna, de elkövettem azt a hibát hogy elárultam, hogy haza fogok menni januárban. Voltam másik interjún is oda pincér-kávéfőzőt kerestek, de valahogy az sem volt az igazi.

Aztán arra gondoltam, hogy pincérkedni is lehetne. Van itt  a közelünkben egy pizzéria ahol már több ismerősünk is dolgozott, szóval felmentünk oda. Azt mondta, hogy majd hívni fog, ha szüksége lesz valakire. Mondtam, hogy ok, és ennyiben maradtunk.

Aztán arra gondoltam, hogy bolti eladó is lehetnék, talán az sem olyan nagy kunszt. Ki is küldtem néhány önéletrajzot, be is hívtak egy interjúra, de aztán kiderült, hogy nagyon messze van a bolt, szóval azt nekem kellett lemondani.

Aztán múlt hétfő este csöng a telefon, és az ügynökség hívott akin keresztül kijöttünk, hogy lenne egy ékszeres kioszk eladói muka, elmennék-e az interjúra. Természetesen igent mondtam

Kedden került sor az interjúra. Úgy éreztem hogy nagyon jól ment, mosolyogtam, kedves és határozott voltam, szóval meg voltam magammal elégedve. Azt mondta még aznap vagy másnap hív, és sor kerülhet egy próba munkára. Erre nem hívott. Na mondom ilyet! Nem is értettem! 

Kedd este viszont hívtak a pizzériából, hogy tudnék-e menni este dolgozni! WOW, na mondom azért valami már van! Nagyon boldog voltam!

Aztán péntek este megint csöng a telefon! Az ékszerüzletból hívtak, hogy akkor tudnék-e menni próbamunkára szombaton! Fülig ért a szám örömömben, hát persze, mondtam :-)

Szóval abszólút benne vagyok az átlagban, talán több önéletrajzot küldtem ki,  de nem is voltam 10 interjún! Szóval nagyon-nagyon elégedett vagyok :-)