Étterem

Voltunk úgynevezett igazi ausztrál étteremben, ami merőben eltér az otthon tapasztaltaktól.

A félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy itt is vannak rendes pincéres normál méretű éttermek, de ahogyan tájékoztatva voltunk az igazi ausztrál étterem ilyen:

Kívülről egy szép hatalmas ablakos épületet kell elképzelni.

Ahogy beléptünk egy hatalmas nyitott térben találtuk magunkat telis-tele asztalokkat, sok igen nagy, 10-15 személyes asztallal és egy nagy, nyitott konyhával. Az asztalok nem voltak különösebben elválasztva egymástól, nem voltak boxok kialakítva, vagy paravánok. Szép átlátható teret kell elképzelni. Sok volt a nagy társaság, és annak ellenére, hogy hétfő volt a hely gyakorlatilag tele volt. Mikor láttunk a parkolóban azt a rengeteg kocsit azt hittük, hogy hotel van az étterem felett vagy ilyesmi, de erről szó sem volt, mindenki az étteremben evett :-)

A belső díszítés is szép és barátságos volt, a terem tágas, magas, kicsit country stílusos.

Miután kiválasztottuk a nekünk leginkább tetsző asztalt két lehetőség közül választhattunk. Vagy a hatalmas táblákra felfestett menüt olvasgatjuk, vagy a kis kézbe illő étlapot. Mivel úgy gondoltuk a választás nekünk sokáig fog tartani - lévén nem nagyon ismerjük a helyi ételeket - a második lehetőséget választottuk.

Ez után odamentünk a nagy félig-nyitott konyhához és leadtuk a rendelést. Kicsit úgy kell elképzelni, mint a menzán. Szépen sorba áll az ember, aztán megmondja mit szeretne enni.

Ekkor kaptunk egy kütyüt -elég modern- ami csipogni és villogni kezd majd, amikor az ételünk elkészült. Mert a menza jelleg ellenére az élteleket frissen készítik.

Ekkor el lehet fáradni a term másik végébe, ahol az italok vannak. Szintén nagyot kell elképzelni!

Ezután a helyünkre sétálhatunk és szürcsölgethetjük a nedüt míg várunk a pittyegésre.

Hát várakoztunk egy darabig, mint rendesen az éttermekben, mire a kis kütyü valóban villogni-zenélni kezdett. Ekkor odamentünk a konyha-részleghez és megkaptuk a tálcákat telis-tele a megrendelt finomságokkal. A fogások nem voltak éppenséggel olcsóak, de az adagok mérete némi magyarázatot nyújtott. Két ember is bővel jól lakott volna. Az én tányéromon két igen szép szelet steak volt, plusz csirke szeletek, plusz sonkás-tojás, plusz rengeteg köret!

Hozzáláttunk...

Végeztünk...

És akkora mosollyal mentünk haza mint két jóllakott óvodás :-)

Időjárás

Most, hogy Magyarországon véget érni látszik a tél és egyre kevesebbet hallom, hogy "már megint esett a hó!!!!" Emlékeztetett arra,hogy itt meg lassan véget ér a nyár.

A hétvége forrósága és a hétfőre ígért, de elmarad hidegfront, azért még azt ígéri, hogy nem kell egy darabig bundabugyit húzni, de azt sem tagadhatjuk, hogy lassan-lassan azért hűvösödik az idő.

Mindíg egy kicsit korábban meg le a nap és később kel fel, de miután felkel azután nagyon jó idő van! :-)

Valamelyik nap már azt találgattuk, hogy vajon melyik fák fogják elhullajtani a leveleiket és melyek maradnak zöldek.

Én úgy tippelem, hogy a vastagabb levelűek és pálmák biztosan nem, meg szerintem az eukaliptusz sem, mert hát akkor mit ennének télen a kiskoalák! :-)

Szóval egyelőre még nem ért el minket az ősz, a hétvégén még napoztunk, de mostmár ki kell használni minden lehetőseéget, mert aztán ha jól tudom elég sokat fog esni :-)

Iskola

Most eszméltem, hogy ebben a negyedévben még nem is írtam a suliról!

Nos, most hogy ennek az iskolai negyedévnek is vége, könnyű szívvel beszámolhatok a fejleménykeről!

Egyetlen tantárgyunk volt most, a galileo nevű jegykezelő rendszer használatát kellett elsajátítani. Kicsit olyan ez mint a programozás, néhány óra alatt könnyedén zombivá válik a kedves felhasználó és még néhány kávé és sajtos szendvics vagy csoki is alig hozza ki a kábulatból!

Egyébként ez a negyedévünk azért volt nagyon érdekes (persze a program is érdekes volt) mert az oktatás teljesen mértékben számítógépes volt, a tanárokra nem is volt szükség. Volt egy termünk ami a milyenk volt délelőtt 10-től este 10-ig és akkor mentünk be használni és annyit amennyit akartunk. A gyakorló program lényegében úgy működött, hogy 45 leckére felbontották a tudni valókat. Minden lecke megtanított x számú kódot, elnevezést stb és az gyakoroltatta, majd kikérdezte. Így ment az ember leckéről leckére.

Az eleje nagyon jó, nagyon élvezetes volt, aztán kezdtek a dolgok komolyodni, egyre bonyolultabbá válni és rájöttünk, hogy ennyi kódot képtelenség fejben tartani. Itt kezdett mindenki kétségbe esni, amikor szóltak a tanárok hogy akkor kiosztanák a clue card-okat, vagyis puska-papírokat, amiket a jegyzeteink melett nyugodtan használhatunk majd a vizsgán!

Erre a felhő mindenkinek felpárolgott a szemei felől.

Néhány önfeledt és békés nap után elkezdett mindenkit érdekelni, hogy najó, de hogy zajlik majd a vizsga. Erre úgy lettünk tájékoztatva, hogy a vizsga 50 kódkérdésből és 8 teljes foglalásból fog állni, és ezt 90 perc alatt teljesíteni kell. Ez talán a tanároknak meg a profiknak lehetséges, nekünk ehhez úgy alsóhangon 3 óra szükséges. Újabb kétésgbeesés után kiderült hogy a 90 perc kamu és addig csináljuk a tesztet amíg szeretnénk, és próbatesztek is vannak gyakorlásra.

A próbateszt elsőre 80 százalék körüli lett (2 barátnőmmel egyszerre csináltuk és mindünknek ez lett az eredmény) és a tanárnő nagy mosolygása mellett kiderült, hogy ez nagyon jó, mert 50 százalékot kell elérni a tárgy teljesítéséhez, és csak 2 jegy van, átment és nem ment át :-)

Az is közben kiderült, hogy a vizsgát is akkor tesszük le amikor úgy érezzük, hogy készen állunk rá. Persze még a negyedév vége előtt tanácsos ezt érezni, különben némi problémával találja szemben magát a kedves nebuló, de egyébként mienk a döntés.

Na, szóval mire a vizsgára került a sor, egész nyugodtak voltunk már a kezdeti ilyedelmekhez képest.

A történet kerekségéhez hozzátartozik, hogy egész előző negyedévben azzal voltunk ilyesztgetve, hogy ez a legnehezebb tárgyunk az egész 2 év alatt, és hogy nagyon sokan nem tudják elsőre letenni, sőt sokan még másodjára sem. És valóban elég sok felsőbbévessel találkoztunk az "órákon" ami alátámasztotta, hogy a tárgy nem sétagalopp. Hát nem tudjuk mit ronthattak el, de azért nem volt olyan nagy ördöngősség ez a vizsga...

Szóval a vizsga napomon (és még másik kb 4 embernek a vizsganapján :-) ) Majd 3 órát ültem a gép előtt mire végeztem. Elég trükkös kis kérdéssort sikerült kikapnom, de örömmel jelentem, hogy 88 százalékosra sikerült :-)

Sajnos a két barátnőm már kevésbe volt szerencsés, ugyanis a gépek egy részén a program időnként megbolondul, mivel túl sok lelkes diák igyekszik kicsalni a megoldókulcsot a gépekből amire valahogy ezek a gépek nem reagálnak túl jól...

Szóval szépen megcsinálták a tesztet, de amikor az eredményt kellett volna kicsalni a gépből, akkor az megmakacsolta magát, a dolgozatukat összekeverte mások dolgozataival és valahányszor lekérték az eredményt mindíg más választ adott ki.

De hát ebből itt nem szokás nagy ügyet csinálni, mivel a próba vizsgáik nekik is jól sikerültek és egyébként is rendesen bejártak stb, simán megadják nekik, hogy átmentek, az hogy pontosan hány százalékkal meg nem fontos. De hát akkor is bosszantó.

De a ényeg, hogy ennek a negyedévnek is vége, most van 4 hét szünetünk, és aztán újra a rendes 10-14-ig+tanár verzióval fog folytatódni a suli.

Ja, és a vizsga után szólt a tanár, hogy oké akkor most fáradjak át az utazási irodába és az éles rednszeren bonyolítsak le egy teljes foglalást, merthogy ez a gyakorlati része a vizsgának. Wow, na mondom, erről eddig nem is hallottam de oké.

Szóval, az volt a feladat, hogy a szünetben haza akarok látogatni, kedves párommal, és mivel finnyás vagyok vegetáriánus menüt kérek az útra.

Szóval foglaltam is jegyet, kettőt, Sydney-Budapest vonalon, Cathay Pacificcel, HongKong és München átszállással, turistaosztályon, mindössze 22.000 dollárért. Ami 3.850.000 ft.-ért!

Szerencsére a feledatnak nem volt része hogy addig kell keresni amíg olcsó jegyet nem találok így megelégedtem a 22.000 dolcsival, vagy ahogy itt mondják bucks-al. Már csak az entert kellett volna megnyomnom és tényleg enyém a jegy :-) Persze nem nyomtam meg! :-)

Tehát már tudok jegyet foglalni, meg eladni repülőre, autóbérletre és hotelszobára!

Szóval most szünet, aztán meglátjuk mit hoz a következő negyedév! Remélem valami érdekeset!

Hétvége

Ezt a hétvégét a közösségi életnek szenteltük! :-)

Szombaton a hollandokkal barbiztunk. Most kisebb hidegfront van itt Sydney-ben csak 20-23 fok van és időnként esik, de a szombat délelőtt nagyon jónak ígérkezett. Közösen elmentünk bevásárolni, aztán visszajöttünk a házba és míg a hollandok krumplisalátát készítettek addig mi elmentünk feltöltetni a gázpalackot a grillsütőhöz. Már ez önmagában komoly feladat volt, mert mindenhol csak nagyobb palack volt, de aztán egy kedves öreg -motoros megszán bennünket és elárulta hol tudjuk feltöltetni.

Meg is találtuk, rá is bólintottak, de a benzinkutas fiú elég "lazában nyomta" simán magára hagyta a palackot hadd töltődjön. Aztán egyszercsak elkezdett füstölni vagy mi (gondolom tele lett) na Peti rohant mit kell elzárni én meg a másik irányba (de hova lehet elbújni egy benzinkúton) De azért jött a benzinkutas fiú is, elzárta és mondta, hogy nem kell aggódni, szabad téren nem robban. Én azért egy darabig még igen kerek szemekkel néztem.

Na aztán útnak is indultunk négyesben a tengerpartra, hogy akkor most "barbizunk" végre, 4 órára már nagyon éhesek voltunk.

Mire azonban oda értünk rendesen feketedett az ég alja az óceán felett és keresztbe egy szép nagy szivárvány magasodott az óceán felett, vagyis ott tart az eső és pont felénk jön. Álltunk egyik lábunkról a másikra, hogy most mi legyen, közben már szemerkélni is kezdett. De azt mondtuk, nem most már lesz ami lesz, itt maradunk és igenis megsütjük azt a húst!!!!

Nagy elszánásunkat gyors rohanás követte a fedezékbe, merthogy elszánásunkhoz az időnek is volt egy két szava és elkezdett zuhogni az eső, szépen vízszintesen...

Hol erről fújta a szél az esőt hol arról, minket szerencsére nem ért. Aztán egy óra kitartó zuhogás után feladta és jobb belátásra tért.

Közben az étel elkészült, mi jól belaktunk és aztán csak néztük a szörfösöket hogy esnek el a vízben. Épp tele volt ugyanis a part szörfösökkel, ez a viharos-szeles idő pont kedvezett nekik.

Vasárnap pedig barátokhoz voltunk hivatalosak vacsorára Maroubra-ba! Az étel fenséges volt, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, jót beszélgettünk. :-)

Lakótársak

Multkor csak megemlítettem, hogy "gusztustalankáék" végre kiköltöztek és a helyükre egy kedves holland pár költözött, úgyhogy most így lakunk ötösben ebben a nagy házban. Az holland pár, egy ír srác és mi ketten. 

Kiderült, hogy a hollandok nem csak jófejek, hanem szeretik is a tisztaságot, úghogy már első este a legrégebb óta itt lakó ír srác vezényletével kiraktuk a hűtőkből ami nem oda illett. Aztán csótánycsapdákat tettünk le, kitakarítottuk a konyhát, az edényeket, még konyhakövet is sikáltunk szóval végre szép tisztaság van. Csótányok száma zérő, én legalábbis régóta nem láttam egyet sem. Éjjelenként valószínűleg egy posszum meglátogatja a kukánkat, mert néha felborulva találjuk, de a posszumok aranyosak ezzel minden el is van intézva :-)

A konyhából nyílik egy nagy terasz a mi kis hátsókerti dzsungelünkre, úgyhogy az ékezések és közösségi események javarésze ott folyik, amúgyis az szolgálna nappaliul azthiszem mivel ott van a kapané rendes ausztrál szokás szerint.

Magyar találkozó

Megrendezésre került az éves Sydney-magyartalálkozó. Mi is elmentünk erre a neves eseményre.

A buli egy hajón került megrendezésre és Kalózok-Sellők volt a téma. Úgyhogy a délelőttöt jelmezkereséssel töltöttük, nem akartunk nagyon beöltözni, de azért valami jelzésértékűt szerettünk volna! Találtunk egészen gyönyörű sellőruhákat és csinos kalózfelszerelést, de hát a méretezés valahogy megállt 110 centis magasságnál, így kiegyeztünk a kalózsapkával és neonosan világító nyaklánccal, ami utóbb nagy sikert aratott.

Na, szóval a hajó Sydney belvárosából a Darling Harbour-ból indult (itten kérték el a cipellőmet is korábban). Most csak kedves ausztrál fiatalok szerettek volna nagyon velünk jönni a hajóra és jelmezt kapni, ígérkeztek is hogy mindenképp megtanulnak jövőre magyarul és akkor jönnek ők is! Hát, sok sikert... :-)

A hajó 3 szintes volt és telis-tele volt, magyarokkal Sydney kellős közepén. A lemezlovas csupa magyar számot játszott, úgyhogy teljes volt a képzavar. Felhőkarcolók, Sydney, nyár van és nem hallani egy angol hangot sem. Fura volt, de jópofa.

Aztán persze lett angol hang mivel a személyzet ausztrál volt ugye, úgyhogy a piarendelés és a többi angol nyelven folyt. Pislogtak csak rendesen, hogy mi ez a zene, meg milyen fura piákat kell most kiszolgálni (volt fütyülős meg miegymás) de tűrtek rendületlen.

Maga az esemény nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat a hajó tetejéről meg gyönyörű volt a kilátás ahogy végighajóztunk a kikötőn, fel a Parramatta folyón és vissza.

És az operaház teraszán bulizók lelkesen integettek vissza mikor elhajóztunk mellettük.

Hamm-hamm

Szóval, valahol ott hagytuk el a fonalat, hogy a Peti megfőzte élete első és rendkívül finomra sikeredett gulyáslevesét és készült megfőzni az első csirkepaprikást is. Megnyugtatásul közlöm, hogy nem azért nem jelentkeztünk eddig, mert kórházban ápoltak minket az étel elfogyasztása után, sőt épp ellenkezőleg nagyon-nagyon jól sikerült, ez az étel is megkapta a remekmű címet. Petiben egy szakács veszett el!

Úgy éreztem nekem is kell végre főznöm valamit, nehogy kiszoruljak a konyhából :-) Úgyhogy sütivel tettem ki magamért. Hát az kevésbé volt jó mint a csirkepaprikás, de szépen megbarátkozom a helyi összetevőkkel is.

Kedves holland lakótársaink már csak nevetve kérdezik amikor főzni készülünk, hogy "és tejföl is kell bele?" Merthogy eddig bármit főztünk abban pirospaprika és tejföl volt.

Úgyhogy mielőtt azt hihették volna hogy más összetevőt nem ismerünk, pizzát készítettünk! Négy szép ovális, nem hagyományos pizza lett belőle. Kettőt elfogyasztottunk, kettőt saját kifinomult és egyéni technikánkkal lefagyasztottunk. Ez azért volt művészet mert eleve a pizza tészta nem egy könnyen kezelhető dolog, meg azért is mert kevés a hely a fagyasztóban. De megoldottuk :-)