Szóval visszatértünk Ausztráliába immáron Állandó Lakosként! Petinek kellett szigorúan elsőként az országba lépni, ez volt A kikötés! :-) Amúgy nem volt se ceremónia, se kedves köszöntés a hajnali vámnál. Mondjuk nem is számítottunk rá. Viszont vicces volt, hogy igazából annál az ablaknál álltunk sorba ahol kizárólag ausztrál útlevéllel lehet belépni az országba. Ez amúgy azért volt, mert valahogy egyszerre rengeteg gép szállt le, és egy kellemes egyórás sorbanállás várt mindenkire, szóval kinyitottak minden kaput.
Úgy döntöttünk, hogy Sydney-ben maradunk még néhány hetet, amíg lerendezzük a dolgot a munkahelyekkel, az iskolámmal és amíg találnuk valami szállást Adelaide-ben.
A munkahelyeken nagyon sajnálták, hogy elmegyünk, de hát megértették, végülis mi mást tehettek volna...
A sulival is sikerült megegyezkedni valahogyan. Az a lényeg, hogy az iskola szabályzata szerint 3 hónappal előre be kell jelenteni, hogyha el kívánjuk hagyni az iskolát. Na most a letelepedési engedély vízumnak pont az a lényege, hogy az ember nem tudja, hogy pontosan mikor kapja meg, ezért ugye nem is jelenti be az iskolának, hogy kiiratkozik, merthogy akkor meg a diákvízumát fogja elveszíteni , és könnyen a földre eshet a két pad között. Igen-igen, helyeseltek az iskolában, ez a 22-es csapdálya, de ez van.
Szóval ki kellett fizetnünk a következő 3 havi tandíjat is. Illetve mint megtundam sokan választják hogy nem fizetik ki, de az a tartozás ott marad életük végéig, az iskola nem vonja vissza bizonyos idő után, viszont nem is megy a pénze után. DE nem ad ki semmilyen papírt az addig elvégzettek után.
Úgyhogy egyrészt nem szeretem ha tartozásom van, másrészt nagyobb veszteség lett volna hogy elvégeztem egy évet de semmilyen nyoma nincs, mint kifizetni még három hónapot.
Viszont mondtam a suliban, hogy nem tudok maradni a negyedév végéig. Erre mondta a tanárnőm hogy ne aggódjak, be fogom tudni fejezni idő előtt is. Járjak be amennyit tudok, és majd összehozzuk valahogy! :-) Szóval nagyon rendesek és segítőkészek voltak.
Aztán sikerült ideiglenes szállást is találnunk Adelaide-ben, úgyhogy az augusztus 20.-a lett kitűzve az indulás napjának.
Egy nagy feadat volt így hátra, összecsomagolni az egy év alatt összegyűlt cuccunkat (ami jóval több mint gondoltuk) és útra kelni!
Ez a csomagolás dolog már a kisújjunkban van, annyit költöztünk az utóbbi években, de azért egy művészet volt az autóba beférni. Nem is tudtunk, úgyhogy egy csomag, majd kettő, három, négy... végül összesen öt csomag került feladásra, a többit be tudtuk préselni a kocsiba, de úgy, hogy abba már egy szalmaszál nem fért volna be.
Viszont barátok, ismerősök, munkaadók részéről nagyon kellemes volt, hogy mindenki úgy fogadott minket, hogy "az új ausztrálok". Egy idejig nagyon pislogtunk, hogy de hát még nem vagyunk állampolgárok, de úgytűnik az már kisebb dolog.
Úgy döntöttünk, hogy Sydney-ben maradunk még néhány hetet, amíg lerendezzük a dolgot a munkahelyekkel, az iskolámmal és amíg találnuk valami szállást Adelaide-ben.
A munkahelyeken nagyon sajnálták, hogy elmegyünk, de hát megértették, végülis mi mást tehettek volna...
A sulival is sikerült megegyezkedni valahogyan. Az a lényeg, hogy az iskola szabályzata szerint 3 hónappal előre be kell jelenteni, hogyha el kívánjuk hagyni az iskolát. Na most a letelepedési engedély vízumnak pont az a lényege, hogy az ember nem tudja, hogy pontosan mikor kapja meg, ezért ugye nem is jelenti be az iskolának, hogy kiiratkozik, merthogy akkor meg a diákvízumát fogja elveszíteni , és könnyen a földre eshet a két pad között. Igen-igen, helyeseltek az iskolában, ez a 22-es csapdálya, de ez van.
Szóval ki kellett fizetnünk a következő 3 havi tandíjat is. Illetve mint megtundam sokan választják hogy nem fizetik ki, de az a tartozás ott marad életük végéig, az iskola nem vonja vissza bizonyos idő után, viszont nem is megy a pénze után. DE nem ad ki semmilyen papírt az addig elvégzettek után.
Úgyhogy egyrészt nem szeretem ha tartozásom van, másrészt nagyobb veszteség lett volna hogy elvégeztem egy évet de semmilyen nyoma nincs, mint kifizetni még három hónapot.
Viszont mondtam a suliban, hogy nem tudok maradni a negyedév végéig. Erre mondta a tanárnőm hogy ne aggódjak, be fogom tudni fejezni idő előtt is. Járjak be amennyit tudok, és majd összehozzuk valahogy! :-) Szóval nagyon rendesek és segítőkészek voltak.
Aztán sikerült ideiglenes szállást is találnunk Adelaide-ben, úgyhogy az augusztus 20.-a lett kitűzve az indulás napjának.
Egy nagy feadat volt így hátra, összecsomagolni az egy év alatt összegyűlt cuccunkat (ami jóval több mint gondoltuk) és útra kelni!
Ez a csomagolás dolog már a kisújjunkban van, annyit költöztünk az utóbbi években, de azért egy művészet volt az autóba beférni. Nem is tudtunk, úgyhogy egy csomag, majd kettő, három, négy... végül összesen öt csomag került feladásra, a többit be tudtuk préselni a kocsiba, de úgy, hogy abba már egy szalmaszál nem fért volna be.
