Gulyásleves

Jelentem (Peti) megfőztem életem első gulyáslevesét, és azt is itt Ausztráliában. :)
Kicsit izgultam az összetevők keresésekor, de mindent lehetett találni amire szükség volt.

Az elkészítéskor figyelembe vettem Zoli barátom tapasztalatait a zöldségek korai megpuhulásával kapcsolatban, így megfelelő alapanyagok, jó tanács és az interneten található technológiai leírás (recept) felhasználásával magabiztosabban vágtam bele a harci feladatba.

Az eredmény így nézett ki:

Jó házigazda módjára megkínáltuk belőle lakótársainkat (ír srác és egy holland pár) is. Dan (ír) csak pislogott nagyokat, viszont a holland fiúnak volt korábbról tapasztalata, evett már gulyáslevest Magyarországon.

Bár mindent amit utána mondtak nem értettem, de a következő szavakat lehetett kivenni a szövegkörnyezetből: "beautiful", "amazing". Vagy az is lehet hogy csak ezt szerettem volna hallani? :)

Pár nap elteltével büszkén jelenthetem mindenki életben maradt!!

A következő próbálkozásom a Csirkepaprikás lesz. :)

Adelaide

A nagy Sydney-i esőzések közepette ellátogattunk Dél-Ausztráliába, Adelaide városába!
Nagy kíváncsisággal keltünk útra, ugyanis érdekes dolgokat hallottunk róla. Csupa nem túl jót igazság szerint. Például, hogy a boltok délután 5 órakor bezárnak és aztán kihal az egész város és nincs semmi élet. Ha este el akarsz menni valahova, hát nem sok az esélye hogy tudsz árhova is menni és még hasonlókat...

Szóval kíváncsiak voltunk, hogy milyen is lesz!

Amikor leszálltunk a repülőről egyértelmű volt, hogy az első utunk a tengerpartra fog vezetni, és amit ott találtunk az csodálatos volt!
30 kilóméter egybefüggő hófehér homokos, lassan mélyülő tengerpart! Álomszép volt, egyből beleszerettünk!!!

A partot sok helyen nem építették ki teljesen, és meghagyták a szárazföldet és az óceánt elválasztó homokdűnét! Van valami gyönyörű, ahogy a partmenti sétányról bemegy az ember a homokdűnébe vágott járatba és átmegy az óceánhoz!



Az óceán itt lassam mélyül és mivel Adelaide egy nagy öbölben van a hullámok nem erősek, lehet pancsolni, fürcsizni, nem olyan mint itt Sydney-ben, ahol a hullámok többnyire méteres magasak és a fürdés abból áll, hogy felugrik az ember amikor jön a hullám. Félreértés ne essék, az is nagyon-nagyon jó, de olyan jó volt elfeküdni a langyos vízben és csak pancsolni :-)



Úgyhogy az első nap alkalmával több helyen megnéztük a tengerpartot és a két hét esőzés után végre fürödtünk és napoztunk egy jót.

Közben még ráját is láttunk a vízben!!!

Méret táblázat is van a lelkes halászoknak, hogy mit sierkült fogni (és vissza kell-e dobni)



Aztán leellenőriztük az Adelaide-i bevásárlóközpontok minőséget is :-) Jelentem ott is van minden ami kell :-)



Aztán második nap bejártuk a belvárost, tömegközlekedtünk, botanikus kertet látogattunk és megnéztük, hogyan tűnik el a nap a tengerben! :-) Álomszép volt!



A harmadik nap bejártuk a hegyeket, ránéztünk a városra egy szép messzi világítótoronyból és még körbenéztünk a tengerparton is! :-)



Aztán szépen hazajöttünk és konstatáltuk, hogy végre itt sem esik az eső!!! :-)

Eső!

Attól fogva, hogy megjöttem Magyarországról, gyakorlatilag két hétig esett az eső! Gondoltam végre itt vagyok a napfényes Ausztráliában, napozok és szép barna leszek mint amúgy mindenki más, és végre csak 10 percnyire lakunk a tengerparttól... Erre hát nem esett az eső??? :-)

Egyik nap úgy láttuk, hogy kicsit kitiszult az ég, szóval lindultunk a tengerpartra, persze nem fürdeni csak sétálni egyet.

Mire a partra értünk már erősen szürkült az ég, az óceánnak pedig valami egészen különleges színe volt! Egészen háborgott, nagyok voltak a hullámok és mélykék-szürkés volt az árnyalata. Nagyon különleges volt. A felhők is egészen alacsonyan szálltak.
Van róla fotónk, majd picit lesz több időm és felteszemőket.

Update

Hogy mi is történt az elmúlt hetekben?
Hát először is írom a szakdolgozatomat!
Közben szakadt az eső szüntelen...
Aztán elmentünk Adelaide-be 3 napra (ott jó meleg volt)!
Közben Sydneyben szakad szünelen...
Aztán mire hazajöttünk új lakók lettek a házban!
Közben írtam a szakdolgozatomat szüntele...
Aztán Magyar-találkozóra mentünk egy nagy hajón!
Közben írtam a dolgozatomat szüntelen...
És még egy nagy ronda pókkal is találkoztunk!
És a papagájok ugrálnak édesen...

Csótány

Megvan az első igazi csótányos élményem is!

Szépen csücsültem a szobában, dolgoztam a számítógépen, amikor egyszercsak valahonnan egy hatalmas csótány repült felém. Hatalmas alatt úgy 4 centit értek. Persze kitért előlem, de olyan hirtelen tűnt fel, hogy nagyon meglepett!

Gyorsan előkaptuk a csótányspray-t és lefújtuk. Elég nagy adagokat kapott, kétszer is, szóval még mászkált egy kicsit, aztán bebújt a szekrény alá és elcsendesedett.

Őszintén szólva picit sajnáltam, ahogy abbahagyta a kapargászást, de hát mégiscsak egy gusztustalan állat és nem a szobában van a helye...

Na mindegy, nem tartott a dolog tovább 5 percnél és nem is volt vészes :-) 

Az új hely

Peti költözött míg én a reptéren voltam, meg a repülőn csücsültem, úgyhogy én már az új helyre érkeztem meg.

Egy szobát bérlünk egy nagy kétszintes házban, és mindössze 10 perc gyalog az óceán! :-)

A szobánk nagyon kellemes, tágas, már egészen jól berendezkedtünk.

Amúgy ez csak egy ideiglenes megoldás míg eldöntjük hogy hol is akarunk élni, és míg találunk valami jó kis lakást. Most hogy kipróbáltuk, a döntés megszületett: a tengerparthoz közel szeretnénk lakni, a keresési procedúra pedig már folyamatban is van :-)

Sajnos a megérkezésem utáni héten végig szakadt az eső! Szóval nem sikerült fürödni meg napozni, de ezen a héten már igen! :-) Be kell hoznom a lemaradásaimat, kimarad egy egész hónapnyi nyár! :-)

A ház egyébként jó, csak sajnos két lakó kissé igénytelen, de ők meg pont kiköltöznek, szóval a probléma megoldva :-) 

A visszaút

Emlékszik még valaki arra a napra mikor elkezdett havazni (mert úgy hallom azóta szinte abba se akarja hagyni)

Szóval ezen a napon kellett útra kelnem! Már reggel lezárták a repteret, a hó meg csak szakadt, szóval nem tudtam hogy leszebből esti repülés, vagy hogy fogunk egyáltalán kijutni a reptérre.

Hát a reptérre sikerült kijutni, jobban mint elsőre gondoltam, a reptér viszont továbbra is le volt zárva. Találkoztam olyanokkal akik már reggel 6 óta a repteren voltak! Igazi 12 órás műszak, mondhatom. Természetesen egy szendvics 1200 forint körül kezdődött, szóval a fogyókúrások előnyben voltak :-)

A lényeg, hogy egyszer csak jött egy reptéri alkalmazott és azt mondta 2 járatot elindítanak, egyet Frankfurtba, egyet Munchenbe. Szerencsére az egyik az én eredeti járatom volt. Aztán sajna késett a gép és lekéstem a csatlakozásomat... De épphogy csak 20 perccel, szóval gondoltam hátha megvár minket a nagy gép, mert találkoztam egy sráccal aki ugyanazzal a járattal ment volna tovább, szóval gondoltam ha már ketten vagyunk azt a 20 percet megvárják.

Mikor leszálltunk egy hölgy mondta, hogy szaladjak gyorsan a C16os kapuhoz. Oda is szaladtam minden  ellenőrzésen át stb, csak azért hogy ott mondják meg hogy a gép már elment és a jeygemet átfoglalják más járatra! És menjek szépen vissza aközponti aulába majd ott eligazítanak! Egyszerűen nem értettem ezért minek kellett engem oda küldeni.

Szóval jelentős reptéri kavargás után megérkeztem a légitársaság pultjához, persze még út közben lecssztek hogy miért mentem a kapuhoz (hát mert oda küldtek) szóval elég nagy volt a kavarodás... Végül megtaláltam a srácot i akivel egy járazon  mentem volna, érdekes hogy őt meg máshova küldték...

A lényeg, hogy elszállásoltak éjszakára egy nagyon kis pöpec szállodába, adtak túlélőcsomagot, meg étkezési vouchert és olyannyira átfoglalták a jegyemet, hogy nem is Szingapúron, hanem Hong Kongon keresztül jöttem, de még csak nem is az eredeti légitársasággal. Ha tudtam volna hogy ilyet lehet kevésbé izgultam volna, ugyanis tudtam, hogy a légitársaságnak akivel jöttem tele van minen járata.

Na, de így aludtam egy jót a nagy izgalmakra, reggel ettem egy jót és végül reggel 11 helyett megérkeztem este9-re.

Amúgy valószínűleg azért nem várt meg minket a nagy gép, mert már feltöltötték más utasokkal akik korábbi gépeket késtek le. Találkoztam ugyanis egy lánnyal aki Sao Paolo-ba ment és ő el is érte a járatát, de vele és másik 5 emberrel meg közölték, hogy a járat tele van, neki későbbivel kell mennie.

De már itt vagyok és kellemes utam volt a kezdeti nehézségek ellenére. :-)

Bepótlás :-)

Hát úgy alakult hogy elég régen nem írtam, kicsit el vagyok havazva mostanság!

De azért igyekszem behozni a lemaradásaimat.

Először is szerencsésen visszaérkeztem Ausztráliába! :-)

Bár az utam elég kalandos volt.

Aztán költöztünk is, és még a szakdolgozatomat is írom!

De akkor részleteiben!