2010. január 25., hétfő

IELTS eredmény és a "Speaking" teszt

"Eljött az igazság órája"

Izgalommal telve mentem ki reggel visszahozni a kukákat az utcáról.  Na nem azért mert olyan nagy feladat, hanem mert mára vártam az IELTS vizsga eredményét, és a kukákig a postaláda mellett vezet el az út.
Kilépve a kapun a postaládában egy ismerős kinézetű, nagyméretű borítékra lettem figyelmes, mely félig kilógott belőle. Közelebb érve feltűnt rajta az "IDP IELTS Australia" felirat, amiből azonnal tudtam ez az ami vagy örömöt vagy bánatot fog okozni - ha nem is örökre, de egy kis időre biztosan.

Szépen tovább mentem egészen a kukákig, magára hagyva egy ideig a frissen érkezőt. Visszafelé húzva egyesével az üres szeméttárolókat újabb és újabb pillantásokat vetettem a küldeményre, próbáltam mosolyogni is, hátha ettől kedvesebb lesz. Hamar rájöttem, hogy nem ezen múlik. A szívem ekkorra már a torkomban dobogott.
Majd reménykedve kivettem az ideiglenes helyéről ... kinyitottam ... majd a következő eredményeket pillantottam meg:





Aztán újból és újból megnéztem, valóban mind legalább 6-ossal kezdődik-e ... és IGEEEEEEEEEN! :)

Csoda történt!

Menjünk vissza egy picit az időben...

Pár héttel ezelőtt volt az IELTS Speaking tesztje. Délután 1:40-re voltam berendelve, hogy valaki megállapítsa rólam, mennyire beszélem az angol nyelvet. Izgulva és idegesen érkeztem meg. Mindez többek között azért, mert minden másból sikerült még vizsga előtt teszteket készítenem (nagyjából elfogadható eredménnyel), de a beszéd tesztelésére sajnos nem került sor, fogalmam sem volt róla mennyit tudok.

Megérkezve a helyszínre a recepciós hölgy megkérdezte, hogy látom-e magam valamelyik papíron ami a pulton hever. Na persze ezt nem értettem úgyhogy visszakérdeztem, akkor a mutogatásából sikerült rájönnöm mit is szeretne. "Szép kezdet" gondoltam magamban, majd leültettek egy váróba. Pár perc múlva egy szőke kedves hölgy nevemen szólított kérte hogy kövessem, jelezve az utat merre menjünk. Persze ezt is félreértettem és odamentem az első emberhez amerre mutatott. Na ekkorra már tiszta vörös lehetett a fejem a zavarodottságtól.
Vizsgáztatóm bevezetett egy szobába majd leültetett és megkezdte az interjút. Tájékoztatott hogy a beszélgetésről hangfelvétel készül, majd ezek után feltett pár személyes kérdést bemelegítésképpen. Mindezt végtelen kedves mosollyal, nagy bólogatások (biztatások) közepette. Biztosan látta rajtam mennyire ideges vagyok.
Ezek után kinyitott egy mappát egy oldalon és felém fordította. A lapon egy téma volt amiről 1-2 percet kellett önállóan beszélni. Ami egy az általam is meglátogatott rendezvény ismertetése volt; mikor, kivel és miért vettem részt. Talán az 1 percet sikerült kimerítenem, de az is végtelenségnek tűnt számomra. Pár másodperc (számomra) kínos csend után, - miből az interjúztató már látta hogy befejeztem a mondanivalómat - feltett pár kérdést a témával kapcsolatosan. És hopp, egyszer csak bejelenti, hogy akkor vége van a Speaking tesztnek.

Bár semmilyen időmérő szerkezetet nem vihettem magammal előtte a váróterembe - ezért nem tudom mennyi ideig voltam ténylegesen az interjún - de az egész maximum 10 percnek tűnt, annak is nagy része részemről dadogással telt.
Az esélytelenek nyugalmával sétáltam ki az épületből.

És most vissza a jelenbe...

Bár sokan mondják, hogy mindig alul értékelem a képességeimet, de szerintem ilyen előzménnyel tényleg csoda kellet hogy sikerüljön a 6.0-ás Speaking eredményt elérnem ...

...vagy csak igen ügyesen tudok dadogni? Who knows? :)

2010. január 24., vasárnap

Megújultunk

Kicsit megújultunk!


Remélem így is tetszik, amúgy minden maradt a régi!

2010. január 9., szombat

Egy IELTS napra ébredtem

"Eljött a megmérettetés napja"
Hajnalok hajnalán, mikor még a vonat is aluszik (mert itt kérem villamos az nincs!), nekiindultam életem első IELTS vizsgájára.
Az utcákon csak egy-egy ember, nem lehet tudni épp most keltek vagy készülnek lefeküdni...
... a kikötőkben várakozó kevésbé-, és modern ladikok bölcs nyugalmat árasztanak...
... és ekkor megérkezem a tett színhelyére. Leültem egy kicsit egy kőre és nézegettem az érkező embereket; ahogy beállnak a sorba, meghallgatják az instrukciókat, és valami kis pecsét-szerűséget kapnak a karjukra.
Kicsit később én is odaálltam és megkaptam a kis feliratomat a kezemre, amely a következő volt nagy piros betűkkel: "ORIGINAL". Na most már legalább tudom hogy eredeti vagyok, VÉGRE!!!!! :)

Rövid regisztrációt követően - ahol jó alaposan megnézték a búrámat az vagyok-e akinek mondom magam - megszabadítottak minden általam hozott tárgytól a ruházat, papírzsepin és egy átlátszó palackú vizen kívül.
Na ezen meg sem lepődtem. A suli utolsó 2 hétében a tanárunk egy IELTS vizsgáztató volt, mesélt érdekes történeteket arról hogyan is próbálnak illegális eszközöket használni az emberek a vizsgákon.

Egy kis ízelítő:
- Az hogy más megy be helyette vizsgázni azt a legkönnyebb kiszúrni, de mindig van próbálkozó.
- Már azt is megoldották hogy 2 ugyanolyan nevű! ember megy be egyszerre, és csak az egyik tud angolul. Helyet cserélnek, és máris megvan a jó eredmény, a rosszat pedig eldobják. A megoldás: fénykép és kód minden asztalra ragasztva, a felügyelők folyamatosan figyelik stimmel-e a felette pislogó arc.
- A technikailag kissé fejlettebb egyedek a bevihető vizes palackra új matricát nyomtatnak; az összetevők, vitaminok helyett csodás kis puskát helyezhetnek el. Na ezt is figyelik már.
- A technikailag jobban fejlettebbek hiába próbálkoznának a magyar egyetemeken már jól bevált rádiós összeköttetéssel, a vizsgaterem teljesen árnyékolt, semmilyen jel nem juthat be vagy ki.

Mindebből levontam a következtetést; hogy ha van két ember akinek ugyanaz a neve és hasonlítanak is egymásra akkor működhet a dolog... persze csak addig amíg be nem vezetik a DNS mintavételezést.

Szóval, miután megszabadultam a felesleges dolgoktól, egy nagy váróterembe kerültünk. Egy Etiópiából jött srác asztalához ültem le, és szóba elegyedtem vele (miért ne? :) ), kiderült hogy neki ez már a 4. vizsgája, mindig elcsúszott valamin. Kicsit kezdőnek éreztem magam mellette, de sebaj, gondoltam ő is volt valaha kezdő. :)

Egyszer csak megindult a tömeg egy ajtó felé, az ajtó mögött egy nagy teremben 38 oszlopban 12 sorban helyezkedtek el egyesével a szék/asztal párosok. Odavezettek a helyemre, ahol megpillantottam nem is olyan régen készült arcképemet, és konstatáltam hogy az elkövetkezendő 3 órámat itt kel ülve eltöltenem. Hát akkor szívesebben lettem volna inkább máshol. A narrátor felkonferálta a vizsgát, Listening az első aztán a Reading és egy jó kis szaftos Writing-el zárul a nap, közben pisi-kaki nincs, bírd ki.

A Listening rész összesen 30 perc, közben több párbeszéd/monológ részletet játszanak le. A hallgatás alatt az előzőleg kiosztott papíron feltett kérdésekre kell válaszolni vagy a mondatokat kiegészíteni a meghallott és megértett szavakkal.
Na ez egész jól ment, mindaddig amíg el nem érkeztünk az utolsó részhez. Aboriginal alkotásokról beszéltek amiket 3 korszakba kellett csoportosítani. Mondták a szöveget és én figyeltem a jelre (amihez hasonló van leírva a papírra) amitől kezdődik a mondanivaló és fejeződik be az értéktelen rizsa. Hát várhattam rá, azt vettem észre hogy az emberek mellettem egyszer csak elkezdenek továbblapozni és a szöveg megáll. Oooooooooops. Ezek szerint erről lemaradtam. Ilyenkor bevetettem a szupertitkos fegyvert: a tippelést. :)

Hogy ne unatkozzatok jöjjön egy ide nem illő kép:
A Reading rész 60 perces. Több újságcikk/hirdetés/tudományos szövegből kell kinyerni az áhított válaszokat a papíron feltett kérdésekhez.
Szerintem ez sikerült a legjobban, az idő letelte előtt bőven befejeztem, volt időm ellenőrizni és unatkozni is. Az utolsó rész, a tudományos szöveg még ennek fejében érdekes is volt. A cikk azt taglalta hogy vajon mitől szeretik az állatok és az emberek is inkább a hasonló neműek között eltölteni idejüket. Na most persze ezt nem írom le, de igen érdekes volt :)

A Writing 60 perc laza-, és tömör borzalom volt. :) Két része van, az elsőben egy levelet kellett írni egy iskola titkárnak, hogy nem érkezett meg tőlük a válasz a jelentkezésemre és kapják össze magukat különben is. Na ez volt a laza rész. :) Az idő másik felében egy esszét kellett írni: A modern technika hatása az emberi kapcsolatokra. Tíz perc után sikerült feltörölnöm magam a székről és elkezdtem írni, meg törölni meg írni (mert ceruzával kellett írni, és adtak ingyen radírt is :) ). A konklúzió egész jól sikerült. :)

Aztán mint a villám megszólalt a narrátor érces hangon, hogy mindenki dobja el ami a kezében van. Pár perc vitatkozás után sikerült mindenkinek megszabadulni terheitől.

Ezek után, mint akit jól megetettek szép lassan elkezdtek kiterelni bennünket libasorban. Mindenki arcán egyszerre látszottak a döbbenet és a megkönnyebbülés jelei.
És kész, vége.
Az eredmény január végén várható.

2010. január 3., vasárnap

A cipős lány

Pont mostanában jutott eszembe a cipő-cserés lány. Régen volt a mi nagy napunk és valahogy azóta nem találkoztunk, nem beszéltünk.

Aztán egyszercsak írt, boldog új évet kívánt meg minden szépet és jót, gondolatban talán új cipőket :-)

2010

BOLDOG ÚJ ÉVET!!!