2010. március 22., hétfő

Étterem

Voltunk úgynevezett igazi ausztrál étteremben, ami merőben eltér az otthon tapasztaltaktól.

A félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy itt is vannak rendes pincéres normál méretű éttermek, de ahogyan tájékoztatva voltunk az igazi ausztrál étterem ilyen:


Kívülről egy szép hatalmas ablakos épületet kell elképzelni.

Ahogy beléptünk egy hatalmas nyitott térben találtuk magunkat telis-tele asztalokkat, sok igen nagy, 10-15 személyes asztallal és egy nagy, nyitott konyhával. Az asztalok nem voltak különösebben elválasztva egymástól, nem voltak boxok kialakítva, vagy paravánok. Szép átlátható teret kell elképzelni. Sok volt a nagy társaság, és annak ellenére, hogy hétfő volt a hely gyakorlatilag tele volt. Mikor láttunk a parkolóban azt a rengeteg kocsit azt hittük, hogy hotel van az étterem felett vagy ilyesmi, de erről szó sem volt, mindenki az étteremben evett :-)

A belső díszítés is szép és barátságos volt, a terem tágas, magas, kicsit country stílusos.

Miután kiválasztottuk a nekünk leginkább tetsző asztalt két lehetőség közül választhattunk. Vagy a hatalmas táblákra felfestett menüt olvasgatjuk, vagy a kis kézbe illő étlapot. Mivel úgy gondoltuk a választás nekünk sokáig fog tartani - lévén nem nagyon ismerjük a helyi ételeket - a második lehetőséget választottuk.


Ez után odamentünk a nagy félig-nyitott konyhához és leadtuk a rendelést. Kicsit úgy kell elképzelni, mint a menzán. Szépen sorba áll az ember, aztán megmondja mit szeretne enni.

Ekkor kaptunk egy kütyüt -elég modern- ami csipogni és villogni kezd majd, amikor az ételünk elkészült. Mert a menza jelleg ellenére az élteleket frissen készítik.

Ekkor el lehet fáradni a term másik végébe, ahol az italok vannak. Szintén nagyot kell elképzelni!

Ezután a helyünkre sétálhatunk és szürcsölgethetjük a nedüt míg várunk a pittyegésre.

Hát várakoztunk egy darabig, mint rendesen az éttermekben, mire a kis kütyü valóban villogni-zenélni kezdett. Ekkor odamentünk a konyha-részleghez és megkaptuk a tálcákat telis-tele a megrendelt finomságokkal. A fogások nem voltak éppenséggel olcsóak, de az adagok mérete némi magyarázatot nyújtott. Két ember is bővel jól lakott volna. Az én tányéromon két igen szép szelet steak volt, plusz csirke szeletek, plusz sonkás-tojás, plusz rengeteg köret!

Hozzáláttunk...

Végeztünk...

És akkora mosollyal mentünk haza mint két jóllakott óvodás :-)


2 megjegyzés: