Vízumügyek

Szeptemberben diákvízummal érkeztünk Ausztráliába, mint arról már írtam korábban is, de a fő cél az állandó lakosi vízum megszerzése volt. Ehhez nagyjából már minden pontunk, minden papírunk meg volt szeptemberben is, a vízumintézés azonban egy hosszadalmas, fáradságos és nem egyszerű procedúra. Kell türelem kivárni! Ezért is döntöttünk úgy hogy ezt a procedúrát innen Ausztráliából járjuk végig, illetve szükség volt az angol nyelvvizsgákra, amit szintén könnyebb úgy lerakni, ha az ember nyelvi környezetben tanulja az angolt. A két nyelvvizsgát sikeresen abszolváltuk, így nem maradt más hátra, mint előre! (Ez az a bizonyos sokat emlegetett IELTS vizsga)

Azok kedvéért akik nem tudják (akinek a fülén folyik ki azoktól elnézést): a szakmai alapú bevándorlás rendszerében 120 pontot kell elérni meghatározott feltételek alapján. Nekünk hála Istennek meg volt a 120 pont, még több is, így nyugodt szívvel intéztük a dolgainkat. Azon gondolkodtunk azonban, hogy nem biztos hogy végig akarjuk várni a 3 éves várólistát, (mert mostanában ennyi az ügyintézés ideje hacsak nincs valamilyen gyorsító tényező).

Gyorsító tényező például az, ha vállalod, hogy Ausztrália egy kevésbé frekventált városába (értsd: NEM Sydney) költözöl. Így Perth és Adelaide felé kacsingattunk. (Ezt hívják State Sponsorshipnek – állami szponzorációnak) Míg ezen gondolkodtunk történt azonban, hogy eltöröltek egy bizonyos, számunkra pontokat eredményező listát (MODL lista), és ezzel nem hogy 120 pontunk nem volt, hanem még kevesebb lett. Így amin addig csak gondolkodtunk, egyetlen lehetősséggé vált. Ugyanis, ha az ember State Sponsorshippel pályázik, akkor más a pontozás rendszere, annak pedig megfeleltünk.

Választásunk Adelaidre esett, voltunk ott, nagyon tetszett, erről a kirándulásról már írtam korábban is.

Így beadtuk a papírokat, és vártuk, hogy Dél-Ausztrália vajon szponzorál-e minket. És igen! Szuper, mondtuk, akkor most be lehet adni a papírokat magáért a letelepedési engedélyért,( vagyis az újabb vízumért.) Úgyhogy néhány héttel és milliónyi papírral később már a vízumkérelmünk is be volt nyújtva! Csak kellemes adalékként mondom, hogy itt a másolatok hitelesítését a Justice of piece címmel rendelkező emberek végzik, teljesen ingyen! Még jó is, mert Magyarországon ezért egy kisebb lakás árát fizettük volna ki. Értsd: ennyi papírt kérnek!!!!

Így aztán teltek a hetek és vártuk azt a bizonyos emailt. Közben lassan közeledett a magyarországi utunk is. Indulás előtt nem sokkal megkaptuk az ügyintézőnket is, aminek azért örültünk nagyon, mert ez már azt jelenti, hogy nincs sok hátra az elbírálásig! Így gyorsan beadtuk a még hiányzó papírokat, a kötelező orvosi vizsgálatra pedig már Magyarországon került sor!

Aztán otthon is egyik esemény követte a másikat, és az utolsó hét hajrájában megérkezett a vízum is!!!! Úgyhogy irány Bécs, merthogy ott kerül a matrica az útlevélbe, és ezzel ÁLLANDÓ LAKOSI VÍZUM-TULAJDONOSOK LETTÜNK!!!! :-)